Kullancs-csípés és Lyme-kór – Mit kell tenni, milyen kezelés segíthet?

A megelőzés a legfontosabb

Amikor a kellemes meleg időben kiszabadulunk a természetbe, valószínűleg a kullancs-csípés az utolsó gondolatunk. Pedig a megelőzés nagyon fontos, hogy elkerüljük, s ne kelljen küzdenünk a Lyme-kór okozta problémákkal.

Manapság sajnos már senkinek sem újdonság, hogy ha tavasszal, ősszel, nyáron a természetbe megyünk, a kullancs-csípés lehetőségével is számolnunk kell. Nagyon fontos a védekezés, a megelőzés, mert a fertőzött kullancs veszélyes betegséget terjeszt.

A Lyme-kór neve szintén mindenkinek ismerős lehet. A borelliózisként is ismert betegséget baktériumok váltják ki, a kórokozóval megfertőzött kullancsok terjesztik. Amikor ugyanis a kullancs vért szív az emberből, a benne élő kórokozót is átadja. Ha erdős, füves, különösen nem gondozott területen tartózkodunk, ügyelnünk kell a kullancsokra, de a vízpart növényzetéből is leshetnek ránk.

Elsősorban az ember testhajlataiban bújnak meg, s amikor már elég vért szívtak, maguktól leszállnak róla. Fontos tehát a természetben tartózkodás után végigvizsgálnunk magunkat: főleg a térdhajlatokat, a hónaljat, a lágyékot.

Mit tehetünk kullancs csípéskor?

• Ha kullancs van rajtunk, ne essünk pánikba, hanem mielőbb szedjük le magunkról. Ennek megvan a speciális módja, ami nagy szerepet játszik abban, hogy minél kisebb kárt tegyen bennünk a kullancs.
• Fontos, hogy 24 órán belül eltávolítsuk, mert úgy sokkal kisebb a fertőzés esélye.
• A kullancsot csipesszel vegyük le, s közben mindig ügyeljünk arra, hogy ne nyomjuk össze és tekergessük, mert ha összenyomjuk, megsértjük, a fertőzés kockázata nőhet.
• Közvetlenül a bőrünk felett, a feje végénél kell megfogni a csipesszel, s egyszerűen egyenes mozdulattal kihúzni. Erre a célra ma már kaphatók a patikákban kullancseltávolító eszközök, a legjobb, ha ilyet használunk. Ha nincs nálunk csipesz, vékony kés pengéjével is kiszedhetjük. Helyezzük a pengét a kullancs alá, ezzel mintegy ráhelyezve a rovart és egy mozdulattal pöccintsük ki. Manikűrollóval ugyanez a művelet elvégezhető. Ilyen esetben a szára közé kell helyezni a kullancsot.
• Nem baj, ha a szája a bőrünkben marad, mert 1-2 nap alatt kilökődik és nem okoz gondot.

Lyme-kór tünetek

A Lyme-kór meglehetősen veszélyes betegség, s nemcsak azért, mert egyes esetekben nem mutat jeleket a kullancs-csípés után – de ettől még „dolgozik” a szervezetben -, hanem mert olykor évekkel az eset után jelentkeznek a tünetek és azok össze is keverhetők valami mással.

Mire kell figyelni? A kullancs-csípés nehezen érzékelhető, azonban 3-30 nappal utána ovális bőrpirosodás képződik a bőrön, amit Lyme-foltnak neveznek. A közepe inkább lila, a széle pirosas, közte a bőr normális színűnek tűnik. Nagyjából 12-16 centiméteres foltot kell keresni, de mérete lehet ennél kisebb és nagyobb is. Tünete nemigen van a megjelenésén kívül.

Kullancs-csípés után a Lyme-kór korai jeleit észlelhetjük. Ezek a fejfájás, a láz, a hirtelen ránk törő fáradékonyság, a hidegrázás, a nyak fájdalma, izom- és ízületi fájdalmak, az étvágy lecsökkenése. A nyirokcsomók megduzzadhatnak és görcsök is kialakulhatnak.

A tünetek észlelése nagyon fontos, mert ha a kezelés elmarad, a Lyme-kór csak súlyosbodik. Jelentkeznek a foltok a test egyéb részein is; a fejfájás és a nyakmerevség is rosszabb lesz, de ugyanez vonatkozik az ízületi gyulladásra is. Felléphet súlyos szívdobogás-érzés, sőt szívritmuszavar, a karokban, lábakban zsibbadást, bizsergést tapasztalhat a beteg. Kialakulhat a gerincvelői ideggyökér gyulladása, izombénulás az arc egyik felén, s érthetetlen fájdalmak nyilallhatnak a testbe.

A Lyme-kór kezelése

A Lyme-kórt napjainkban antibiotikumokkal kezelik – ez az egyetlen jó módszer. A betegek többségénél egy, 2-4 hétig tartó kúrát írnak fel, ez a legtöbb esetben elegendő a fertőzés megszüntetéséhez. Ha a páciens már súlyosabb állapotban van, az antibiotikumot intravénásan is adhatják.

Azok, akiket a Lyme-kór megfertőzött, nem ritka, hogy a kezelést követően is tapasztalnak tüneteket – ilyenkor beszélünk krónikus kórról. Ez a betegek nagyjából 20 százalékánál fordul elő.