Az orrváladék színe, állaga is elárulja a betegséget

A nyálka nélkülözhetetlen a szervezetben

Váladék mindenkinek van a szervezetében – s néhányan azt kívánják, bár sokkal kevesebb lenne. Valójában igen fontos célt szolgál. Lássuk, mit érdemes tudni róla.

Noha a váladék nagyon fontos szerepet tölt be szervezetünkben, a legtöbb ember kellemetlen dolognak tartja – amikor pedig náthás, vagy színusz-fertőzése van, túl soknak is érzi.

A váladék afféle olaj a gépezetben. Nélküle a motor elakadna. Kérdés azonban, mekkora mennyiség normális belőle és mennyi a sok? Mit mond egészségünkről a színe és csökkenteni tudjuk-e a mennyiségét?

A váladék célja

A váladékképző szövetek bevonják a szájat, az orrot, az orrmelléküregeket, a torkot, a tüdőt és a gyomor-bél traktust. A nyálka védő takaróként működik ezeken a felületeken, gátolva az alatta lévő szövet kiszáradását. Nedvesen kell tartani, különben kiszárad és megreped.

Emellett a váladék afféle légypapírként funkcionál: csapdába ejti a nemkívánatos anyagokat, így a baktériumokat és a port, mielőtt azok bejutnának a testbe, különösen az érzékeny légutakba. Ez egy steril környezet – a váladék kissé ragacsos és sűrű. Viszkozitása miatt képes csapdába ejteni a káros dolgokat.

A váladék antitesteket is tartalmaz - melyek segítenek a szervezetnek felismerni a betolakodókat, például a baktériumokat és a vírusokat. Magába foglal enzimeket, melyek elpusztítják az általa csapdába ejtett betolakodókat, fehérjét, hogy a váladék nyálkás, ragadós és rendkívül barátságtalan környezet legyen, valamint különféle sejteket.

Mennyit termel a szervezet?

Ha egészségesek vagyunk is, testünk egy váladékképző rendszer, mely naponta 1-1,5 liter nyálkát állít elő. Ennek nagy része a torokban van és észre sem vesszük.

Vannak azonban időszakok, amikor a váladék feltűnővé válik – s nem azért, mert többet termeltünk belőle, hanem mert megváltozik az állaga - sűrűbb lesz, s ilyen mértékben már zavaró. Egyes embereknek természetes módon sűrűbb és ragadósabb váladék termelődik a testükben.

Általánosságban azonban hidegre, allergiára vagy valamilyen irritáló hatásra (például erős fűszer) válik a váladék sűrűbbé és zavaróbbá. Allergiás reakció esetén például a pollenre vagy parlagfűre reagálva az ún. hízósejtek a testünkben hisztamin nevű anyagot termelnek, ami tüsszentést, viszketést és orrdugulást eredményez. A nyálkahártya szövete folyadékot kezd szivárogtatni, és elkezd folyni az orrunk.

Vannak, akiknél a tej fogyasztása is több váladék termelődését okozza. Orrnyálkahártya-gyulladás is állhat a háttérben, mely reflex reakció, s az étkezés váltja ki. Ugyanez áll amögött is, ha az erős paprika hatására orrunk folyni kezd. Egyes embereknél a tejfehérje hasonló reakciót okoz.

Miért vált színt a váladék?

Ha valaha is megnéztük, mit fújtunk ki a zsebkendőbe, tapasztalhattuk, hogy a váladék nem mindig tiszta és átlátszó. Lehet sárga, zöld, pirosas vagy barnás árnyalata is. Mit jelentenek ezek?

A sárga vagy a zöld szín nem feltétlenül a baktériumok miatt alakul ki. Ha megfáztunk, immunrendszerünk fehérvérsejteket, úgynevezett neutrofileket küld a területre. Ezeknek a sejteknek zöldes színű enzimjeik vannak, nagy mennyiségben pedig beszínezik a váladékot.

Ugyanakkor, lehet átlátszó a váladék, miközben rémes fül- vagy sinusfertőzéstől szenvedünk.

Van más betegség is, amely erős orrfolyással, orrdugulással járhat. És erre általában nem gondolunk:

Fertőzés esetén más tüneteink is lehetnek, így orrdugulás, láz, nyomásérzet az arcban. A több színű váladék a nyálka koncentrációjával is összefügg: a sűrű, ragacsos váladék általában zöldes árnyalatú.

A nyálka vöröses vagy barnás vérárnyalatokat is tartalmazhat, különösen, ha az orrunk kiszáradt vagy irritálja a túl sok dörzsölés, orrfújás. A vér többnyire az orrlyuk belsejéből származik, ahol az orrban található erek nagy része megtalálható. Ha a váladékba keveredik egy kis vér, nem kell aggódni – ám ha nagy mennyiségben jön, érdemes orvoshoz fordulni!

Hogyan szabadulhatunk meg a váladéktól?

A krónikus orrmelléküreg-problémákkal küzdő emberek - akik folyamatosan fújják az orrukat – nyilvánvalóan szeretnének megszabadulni a sok váladéktól.

1.Ennek egyik módja a vény nélkül kapható antihisztaminok és dekongesztánsok alkalmazása.

Utóbbiak hatására az orr nyálkahártyáján lévő erek beszűkülnek, mérsékelve a vér áramlását a területre – így kevesebb váladék képződik és nem lesz annyira bedugulva az orr.

Jó megoldásnak számítanak, ha a megfázás miatt nem kapunk levegőt; ám a sűrű nyálka ellen kevésbé azok. A dekongesztánsok kiszárítják és sűrűbbé teszik a váladékot, s mi utóbbit érzékeljük. Vagyis, ha több ilyet szedünk, nyálkatermelő körforgásba kerülünk. Nem árt tudni, hogy ezek a gyógyszerek szédülést, idegességet és magas vérnyomást is okozhatnak mellékhatásként.

2.Az antihisztaminok gátolják vagy korlátozzák a hisztaminok hatását, melyek az allergiás reakciók esetén felduzzasztják az orr szövetét, s több, vékonyabb nyálkát szabadítanak fel (ez az orrfolyás). Az antihisztaminok fő mellékhatása az álmosság, de szájszárazságot, szédülést és fejfájást is okozhatnak.

A váladékot hígítja az ún. guaifenesin is - egyfajta gyógyszer, amelyet köptetőként használnak. Ha a nyálka vékonyabb, könnyebben kiürül a szervezetből. E készítmény mellékhatása is a szédülés, de fejfájás, hányinger és hányás is előfordulhat.

3.Neti csésze: ha természetesebb módszert választanánk, a váladék eltávolítására jó alternatíva az orröblítés is. A Neti csésze, mely egy teáskannához hasonló eszköz, az orröblítés manapság is alkalmazott módja.

Az egyik orrlyukba sóoldatot spriccelünk, hogy a nyálka meglazuljon, s ez utána öblítéssel rásegítve kifolyik a másikon.

Az orrmelléküregek öblítéséhez azonban mindig felforralt, steril vagy desztillált vizet alkalmazzunk. A használt eszközt pedig mindig alaposan mossuk el és hagyjuk levegőn megszáradni.