Betegség, sérülés, de akár rejtett ok is hozzájárulhat a vállízület kopásához, amelyet állandósuló fájdalom és a váll beszűkülő mozgása jellemez. Legrosszabb esetben akár protézis beültetésével lehet elérni a problémamentes életet.

Bár lábaink végzik el a legnehezebb feladatot, hiszen cipelik egész testsúlyunkat, vállaink – egyes szakirodalmak szerint -, akár több száz kilogramm súlynak megfelelő nyomóerőnek vannak kitéve a kar felemelésekor. Nem csoda, hogy a térd és a csípő után a harmadik leggyakoribb a vállízületi kopás. A vállbetegségek kezelése, különösen sebészeti ellátása gyors és progresszív fejlődésen ment keresztül az utóbbi évtizedekben. Elfogadottá vált, hogy a vállbetegségek idős korban egyre gyakoribbak, ugyanakkor az aktív korosztály érintettsége is szembetűnő. Korrekt, lehetőség szerinti gyors ellátásuk révén korai visszatérésük a munkába, az aktív sporttevékenységhez nem csak a beteg érdeke, hanem a társadalomé is.

"Kopásnak nevezzük azt az állapotot, amikor az ízületi porc fokozatosan eltűnik és egyenetlenné válik. Túlterhelés, sport miatt is kialakulhat, de nem feltétlenül csak ezek járulnak hozzá. A legfőbb kiváltó okot sokszor nem tudjuk pontosan meghatározni, másodlagos elváltozások esetében pedig valamilyen betegség, esetleg sérülés miatt alakulhat ki" – mondta Dr. Fekete András Ph.D., az Emineo Egészségügyi és Baleseti Központ vállspecialistája. – "Válltáji törés, keringési zavar, reumás betegség, a rotátorköpeny károsodása is okozhatja."

A szakember szerint a mozgás fokozatos beszűkülése és az állandósuló fájdalom is vezető tünete lehet, de kísérheti az alapbetegséghez (a már említett pl. keringési zavar, reuma) kapcsolódó tünet is. Dr. Fekete azt javasolja, ha panaszaink nem csillapodnak, keressünk fel egy szakembert, aki betegvizsgálattal és röntgenfelvétellel, olykor MR- és CT-vizsgálattal állapítja meg a diagnózist. Gyógyításához elegendő lehet a fizikoterápia, a gyógytorna, vagy gyulladáscsökkentő- és fájdalomcsillapító szedése, de előrehaladott állapotban csak operációval, vállízületi protézis beültetésével szabadulhat meg a panaszoktól. Ezután – a beteg tartozzon a fiatalok, vagy az idősek közé -, 3-6 hónapig számíthat lábadozási, gyógyulási időszakra, utána azonban végre fájdalmak nélkül élheti ismét a mindennapjait. Dr. Fekete András Ph.D. azonban hozzátette, a krónikus vállfájdalmak hátterében bár gyakran összefüggő, mégis egymástól jól elkülöníthető, diagnosztizálható elváltozások állnak. Ezek kezelése mégis mindig egyedi esetre, egyénre szabottan kell történjen.

Egyedi kezelést igényelnek a vállsérültek