Fontos szervezetünk sav-bázis egyensúlya!

Napjainkban lépten-nyomon elsavasodásról, lúgosító étrendről hallunk. Az alábbi pár bekezdésben igyekszem a fiziológiai és patológiai folyamatokat világossá tenni, az esetleges félreértéseket tisztázni.

A szervezet folyadéktereinek vegyhatása (pH-értéke) igen szigorúan szabályozott rendszer. Erre azért van szükség, mert a pH bármilyen irányú eltolódása lehetetlenné teszi az enzimek megfelelő működését, így a sejtszintű életfolyamatokat. A vegyhatás mind a sejteken belül, mind a sejtek közötti folyadéktérben viszonylag szűk határok között ingadozhat (ez az artériás vér esetében 7,35 és 7,45 között mozoghat).

A pH állandóságát többszörös puffer-rendszerek biztosítják (a vérben a legfontosabb a szénsav-bikarbonát, de jelen van a plazmafehérjék haemoglobin- illetve a foszfát-ionok biztosította puffer is).

A szervezetben az egyes pufferek működését és így a pH megtartását, azelsavasodásmegelőzését két szerv: a tüdő és a vese biztosítja. A légzés a szén-dioxid eltávolításával vesz részt a folyamatban (ez oldott formában bikarbonátként a legjelentősebb mennyiségű sav a szervezetben).

A légzés alkalmazkodása a pH változására perceken belül megvalósul (savi irányú eltolódás esetén a légzés mélyül, fokozódik, így több szén-dioxid távozik, a légzésa lúgos irányba igyekszik eltolni a pH-értéket). A vese kompenzációja több órát illetve napot vesz igénybe, ezen szabályozás a bikarbonát vizeletből való visszaszívásán, illetve aktív H+-kiválasztáson alapszik.

Elsavasodás? A gyomor savtermelése nem része a szervezet sav-bázis háztartásának

A gyomorsavtermelés funkciója az étkezéssel befutó fehérjék denaturálása, emésztőenzimek aktiválása illetve a bejutó kórokozók elpusztítása.

Megfelelő oxigénellátottság mellett a szénhidrátok és zsírok szén-dioxidra és vízre bomlanak le, és bár előbbi savasnak számít, a szén-dioxid a tüdőn keresztül könnyen távozik.

Nem illékony savak képződnek oxigénhiányos körülmények közepette, éhezéskor, fehérjék és nukleinsavak lebomlásakor illetve inzulinhiány esetén. A túlzott fehérje és nukleinsav-bevitel illetve az oxigénhiány tehát valóban megterhelheti a szervezetet nem illékony savak előállításával. A nem illékony savak eltávolítása a vese feladata.

Amennyiben megnő a nem illékony, a tüdőn keresztül nem távozó savak szintje, az elsősorban a puffer-rendszerek fokozott igénybevételét jelenti, ám egészséges személynél ezek a rendszerek továbbra is tudják szabályozni a szervezet sav-bázis háztartását. Csak ezen mechanizmusok kimerülésekor látjuk a szervezeten belüli pH megváltozását, az "elsavasodást", ez azonban már komoly tüneteket okoz, kórházi kezelést tesz szükségessé.

Mi okozza a túl sok gyomorsav termelődését és mit tehetünk ellene?

A gyomoráltal termelt sav nem vesz részt a szervezet sav-bázis háztartásában, ám a savtúltengés okozhat kellemetlen emésztőszervi panaszokat.

A savi kémhatású gyomornedv termelődését fokozza a stressz, a gyomorfal feszülése, alkoholos italok fogyasztása. A túlzott savtermelés okozta panaszok tehát ezen tényezőknek tudhatók be, nem a szervezet „elsavasodása” miatti védekezésnek. A gyomorpanaszok jelentős részét ráadásul nem is a savtermelés megnövekedése, hanem a gyomornyálkahártya védekező mechanizmusainak károsodása okozza.

Összefoglalásként elmondható, hogy jelenleg civilizált életmódot folytatva, túlzott mennyiségű ételt és ezen belül állati fehérjét viszünk be a szervezetbe, mely egyrészt fokozott igénybevételt jelent az emésztőrendszer számára, másrészt lebomlása során nagyobb mennyiségű savas végtermékkel terheli a szervezet puffer-rendszereit. Javasolható a kalória- és ezen belül a fehérjebevitel csökkentése, illetve az étrenden belül a növényi összetevők arányának emelése.