Diétázás, evészavarok - Mi van a háttérben?

Az evészavarok egyre változó formában jelennek meg, az anorexia és a bulimia mellett a kevésbé jól körülhatárolható evéssel kapcsolatos elhajlások, diétázási nehézségek és hibák következményei, a saját testtel kapcsolatos elégedetlenség, a testképzavar, a diétázási csapdák gyakoriak. Varga Márta klinikai szakpszichológus írása.

Az evéssel, étkezéssel, táplálkozással kapcsolatos zavarok nagyon sokfélék, sok esetben rejtve maradnak. A diétázási túlkapások, a testképzavar, a testtel való elégedetlenség, az érzelmi evés, a kóros evési mintázatok észrevétlenül az élet meghatározó részévé válnak, számottevő mindennapi szenvedést okoznak. A felismerés hiánya, a bűntudat és a szégyen azok a tényezők, amelyek akadályozzák, hogy segítséget kérjünk, pedig van megoldás az evéssel kapcsolatos zavarokra. A falászavar, az éjszaka jelentkező evészavarok, az orthorexia nervosa, illetve a férfiakat érintő izomdiszmorfia is egyre gyakrabban jelenik meg a terápiás gyakorlatban, egyre szélesebb korosztályt érintve, illetve a nők mellett a férfiak körében is teret hódítva.

Biológiai, pszichológiai és szociokulturális tényezők játszanak szerepet az evészavarok kialakulásában, ugyanúgy, ahogy fenntartásában is. A genetikai meghatározottság, a biológiai, agyi eltérések, különféle mentális és fizikai kóros állapotok, a diétázás okozta élettani hatások a társuló pszichés és környezeti faktorokkal együttesen fellelhetőek az evészavarok hátterében.

A pszichológiai tényezők közül a perfekcionizmus, a fokozott kontrolligény vagy kontrollvesztés élménye, korai traumatikus életesemények, szexuális abúzus jelennek meg leggyakrabban. A szociokulturális aspektusok között szerepelnek a társadalmi elvárások, a szépségideálok, a média által közvetített üzenetek, illetve a megfigyelhető kulturális különbségek is ezeknek a jelentőségét támasztják alá. Az éhség és telítettség belső jelzései egyre inkább háttérbe szorulnak.

A fogyasztói társadalom hatására az ételhez kapcsolódó külső jelzések kerülnek előtérbe, a látvány, a jutalmazó funkció egyre inkább felülírja a biológiai szükségleteket. A túlevések és falásrohamok hátterében sokszor az érzelmi szabályozás nehézségei húzódnak meg. Az evés pótcselekvéssé válhat, pótolja a hiányzó struktúrát, illetve akár egyszerű-bár csak rövidtávon hatékony- menekülési útvonalat jelenthet a konfliktusok elől. Az érzelmek szabályozásában játszhat még szerepet, elnyomhatja a negatív érzéseket, elvonja a figyelmet a hiányzó érzelmek okozta fájdalomról. Amíg az evés kitölti a gondolatainkat, vagy amíg eszünk, addig nem kell gondolkodni és érezni. A túlevések során átélt kontrollvesztés élménye bűntudatot, szégyent gerjeszt.

A fokozódó súlygyarapodás pedig még tovább fokozza ezeket az érzéseket, illetve diétás megszorításokat, további túlevéseket eredményezhet. A következményként kialakuló elhízás a lelki terhek mellett további egészségügyi szövődményekhez vezet.