Halált is hozhat a beriberi!

Bár a neve hallatán inkább valamilyen gyümölcs jutna eszünkbe, a beriberi egy vitaminhiányos betegség. Elsősorban felnőtteket érint, de 1-4 hónapos gyerekek is lehetnek a szenvedői.

A beriberi vagy beri-beri vitaminhiány miatt kialakuló betegség. A hiánytünetek a szívet, az izmokat, az idegrendszert és az emésztőrendszert is érintik. Igen korán, már Kr. e. 2697-ben írtak Kínában a tünet-együttesről, viszont a vitaminhiánnyal csak jóval később hozták összefüggésbe, egész pontosan 1937-ben.

A betegség okát sem mindenhol ugyanahhoz kötik, de alapvetően a B1-vitamin (tiamin és aneurin) hiánya okozza. A tiamin (B1-vitamin) egy vízoldékony és hőre bomló vegyület. Fontos alkotóeleme több enzimnek is, elengedhetetlen szerepe van az idegek ingerületvezetésében.

Van elsődleges és másodlagos tiamin-hiány. Az elsődlegesnél elégtelen a vitamin bevitele a szervezetbe, másodlagos tiamin hiánynál az a helyzet áll elő, hogy bár elegendő a tiamin-bevitel, ám nem megfelelő a belekből történő felszívódása - ilyen előfordulhat tartós hasmenés esetén -, de a tiamin hasznosulása is csökkenhet, súlyos májbetegségnél például.

Megtörténhet az is, hogy megnő a szervezet tiamin-igénye. Ez akkor jellemző, amikor a betegnek pajzsmirigy túlműködése van, terhes, szoptatja a babát. Láz esetén is lehetséges a tiaminigény megnövekedése.

Több dolog is kiválthatja a beriberit!

A Távol-Keleten a gyakran fogyasztott hántolt rizs fogyasztását okolják, míg a nyugati országokban az alkoholbetegséghez köthető a nem elegendő B1 vitamin-bevitel, annak nem megfelelő felszívódása és hasznosulása, valamint a megnövekedett vitaminszükséglet.

A szeszes ital fogyasztása ugyanis a B1-vitamin raktárainkat csökkenti, és azok pótlás hiányában csak nagyjából három hétre elegendők. Ritkább esetben a beriberit az is okozhatja, hogy a páciens gyomor-és bélrendszerből egyéb okok miatt a felszívódás gátolva van.

Ilyen megtörténhet gyomorműtét, rendszeres (akár terhesség alatti) hányás miatt. A beriberi felfedezése és gyógykezelése is egy Malájföldön élő, holland katonaorvosnak, Christiaan Eijkmannnak köszönhető. Amikor rájött a betegség kulcsára, a gyarmatokon már tombolt a járvány, s az emberek azt hitték, hogy fertőző.

Elsősorban a perifériás idegek gyulladása volt jellemző, amely izomsorvadást, majd a páciensek lebénulását eredményezte. A holland orvos ugyanakkor észrevette, hogy a tyúkok, amelyeket a fogház udvarán neveltek, hirtelen kigyógyultak a hasonló tünetekből, miután más ételt adtak nekik.

Korábban hántolt rizst kaptak, akárcsak az emberek. Eijkmann felfedezte, hogy a rizs héjában levő anyag hiánya okolható a beriberi jelentkezéséért. A katonaorvos egyébként a vitaminok fogalmának megismerése után - 30 évvel a történteket követően - Nobel-díjat is kapott.

Kit érint a beriberi, és mik a tünetei?

A beriberitől elsősorban a felnőtteknek kell tartaniuk, de az 1-4 hónapos kisgyermekek is érintheti a betegség. A korai szakaszban a betegségről hányinger, fáradtság, lehangoltság, gyengeség, étvágytalanság, zavartság, koncentrációs nehézség, memóriazavar, hasi fájdalom, székrekedés, anorexia nervosa, illetve ödéma árulkodik.

Sajnos korán jelentkezik az idegrendszeri károsodás (polineuritisz) is. Észrevehető jelei - melyek már előrehaladottabb betegségnél jelentkeznek - a végtagok idegeinek gyulladása, érzés- és reflex zavarok, a lábujjak zsibbadása, égő érzés a lábfejen, lábikra-görcs, diffúz lábfájás, a láb izmainak petyhüdtsége, a vibráció-érzés elveszítése. Mint arról már esett szó, a beriberi hosszú távon izomsorvadást, idegbénulást okoz.

A súlyos B1-vitaminhiány szívelégtelenséghez vezethet, ezzel együtt nehézlégzés, visszértágulat, tüdő- és a végtag ödéma jellemző. A betegségnek alapvetően két formája van. A „száraz”, amelynél főként az idegrendszeri tünetek jellemzők, és a „nedves”, ahol viszont a szívproblémák kerülnek előtérbe.

A ,,száraz" formánál gyakori, hogy a beriberi tüneteit agyhártyagyulladásnak, pszichózisnak vagy epilepsziának vélik, s halállal is járhat. A beriberi nem azonos az egyéb B-vitaminhiányok miatt kialakuló betegségekkel, melyek szintén okoznak neurológiai tüneteket. Elsősorban a vér tiamin-szintjének megmérésével, és egyes, tiaminfüggő enzimszintek mérésével lehet egyértelműen következtetni a betegségre.

Gyógyítható?

Hogy milyen mértékben hozható helyre a beriberitől szenvedő beteg, az függ a következményes szívelégtelenség mértékétől és attól is, hogy időben elkezdődött-e a vitaminpótlás. A tiamin terápiás dózisa egyébként 30-100 mg naponta.

Ha a vitaminpótlás megfelelő, a teljes gyógyulás megtörténhet, ám a tartósan fennálló, szívizom-károsodással járó esetek nem tartoznak ide. Egy-két nap szükséges a szívelégtelenség tüneteinek javulásához, több hónapba telik viszont, míg az idegrendszeri tünetek helyrejönnek.

Gyakori, hogy maradvány tünetekkel gyógyul a betegség. A megelőzést elsősorban a helyes táplálkozás jelenti, vagyis a B1-vitaminban gazdag ételek fogyasztása. Kiváló tiamin-források például a főzelékek, a teljes kiőrlésű gabonák, a diófélék és a szárított élesztő. Ajánlott a természetes étrend, vagyis olyan élelmiszerek fogyasztása, melyek kezeletlen növényfélékből állnak.