Tüdőserkentésre fel!

Az idiopátiás tüdőfibrózisban szenvedő betegek számára új kísérleti gyógyszert mutattak be a tüdőfunkció hanyatlásának mérséklésére.

A terápiát speciálisan egy ritka betegségben, az idiopátiás tüdőfibrózisban szenvedő betegek számára fejlesztették ki a kutatók. Az erre vonatkozó fázis II TOMORROW tanulmányt a New England Journal of Medicine hasábjain tették közzé, illetve az eredményekről az Európai Tüdőgyógyász Társaság 2011. évi közgyűlésén is beszámoltak.

A tüdőfibrózis a tüdőbetegség egy ritka fajtája, amely hosszú távon súlyos rokkantságot okoz, végül pedig halálhoz vezet - terápiás lehetőségei korlátozottak. Azokban az esetekben, amikor nem derül fény a betegséget kiváltó okokra, idiopátiás fibrózisról (IPF) beszélünk, amely a betegek mintegy felét érinti. Az IPF leggyakrabban az 50-70 év közötti férfiak körében fordul elő, a kórtörténetben megfigyelhető öröklődés, családi halmozódás, illetve a dohányzás is hajlamosít rá. Mindent egybevetve az IPF-ben szenvedő betegek száma világszerte mintegy 5 millióra tehető, és számuk folyamatosan növekszik.

Az IPF jellemzője a tüdőszövet gyulladása és hegesedése, ami idővel a tüdőfunkció romlásához vezet. A tüdőszövet hegesedését nevezik fibrózisnak. Idővel a hegesedés miatt megvastagodik és merevvé válik a tüdőszövet, emiatt a tüdő többé már nem képes a légcserére és arra, hogy oxigént juttasson a véráramba, ezért az életfontosságú szervek sem jutnak elegendő oxigénhez. Ennek következtében az IPF betegeket légszomj gyötri, és ezért gyakran már a mindennapos tevékenységek elvégzése is nehezükre esik.

A tüdőszövet elhalásának következtében fellépő drasztikus légzésfunkció romlás a betegség progresszióját jelzi, ezért monitorozása az IPF betegek kivizsgálásának szokványos része. A tüdőfunkció javulása pedig a választott kezelés hatékonyságának tudományosan elfogadott mércéje.

A nemrégiben nyilvánosságra hozott TOMORROW tanulmány keretében vizsgált új kísérleti molekuláról bebizonyosodott, hogy a terápiában részesített betegek esetében 68%-kal kisebb volt az erőltetett vitálkapacitás csökkenésének üteme, mint a placebo csoportban. Emellett ritkábban fordult elő a betegség heveny fellángolása, amely a betegség elhatalmasodásához, a vitálkapacitás hirtelen és jelentős csökkenéséhez, illetve gyakran halálhoz vezet. A kezelés eredményeként - a placebo csoporttal ellentétben - javult a betegek életminősége is, amelyet az SGRQ (Szent György Légzési Kérdőív) pontszám is alátámasztott. Az SGRQ kérdőív a tüdőbetegség életminőségre kifejtett hatását méri, ahol a nagyobb - továbbá a növekvő - pontszám nagyobb mértékű károsodást jelez.

„Az IPF-ben szenvedő betegeknek nagy szükségük lenne a tüdőfunkciót biztonságosan és hathatósan fenntartó gyógyszerre. Ez lehetővé tenné számukra, hogy fizikailag aktívak maradjanak és mérsékelhetnék a betegség életvitelükre gyakorolt korlátozó hatásait” - szögezte le DR. LUCA RICHELDI, a tanulmány első szerzője, az olaszországi Modenai és Reggio Emiliai Egyetem Ritka Tüdőbetegségek Kutatóközpontjának igazgatója. „A tüdőfunkció idővel bekövetkező hanyatlásának tendenciaszintű lassulása, a heveny fellángolások gyakoriságának csökkenése és az életminőség javulása ígéretesen bizonyítják a TOMORROW tanulmány során vizsgált kísérleti gyógyszerben rejlő potenciált.”