Miért szédülünk az MRI-től?

A Johns Hopkins Egyetem munkatársai felfedezték, hogy a mágneses rezonancia képalkotó (MRI) hatására miért alakul ki sok emberben szédülés - főkent az újabb, erősebb modellekben.

A Current Biology legfrissebb száma szerint az MRI által keltett mágneses erő befolyásolja a belső fülben lévő, az egyensúlyért felelős folyadékokat. Ennek hatására bizonytalan mozgásérzés alakul ki, mely szédülésben, szabadeséshez hasonló érzetben nyilvánul meg, ha a beteg kikerül a csőszerű készülékből.

Dale C. Roberts és munkatársai 10, egészséges belső füllel rendelkező, valamint két, beteg labirintussal (a belső fül egyensúlyért felelős szerve) rendelkező önkéntesen tanulmányozták az MRI hatását. A szédülést nem csupán a résztvevők beszámolója alapján vizsgálták, hanem keresték annak speciális jeleit, például a nisztagmusnak nevezett akaratlan szemrángást. Mivel a nisztagmust a látásérzet befolyásolja, ezért a vizsgálatokat sötétben végezték el, és az éjszakai kamera által rögzített képeket elemezték ki.

Az egészségesekben kialakult a nisztagmus, míg sérült labirintus-funkció esetén elmaradt a reflex - ez bizonyította, hogy az egyensúly-szerv a felelős az MRI okozta reakciókért.

Ezt követően a kutatók különböző ideig tartó, különböző erősségű MRI-terhelést alkalmaztak, majd a vizsgálatot követően speciális módszerekkel tesztelték az alanyok egyensúlyát. Megállapították, hogy a magas energiájú mágneses mező fokozta a nisztagmus sebességét, azonban a terhelési időtővel nem mutatott összefüggést. A nisztagmus és az egyensúlyzavar ugyanakkor irányérzékenynek bizonyult. A kutatók arra jöttek rá, hogy a mágneses mező nyomást gyakorol a labirintus járataiban lévő folyadék áramlására, ezáltal az egyensúlyt meghatározó szőrsejtekre. Ily módon mozgásérzet alakul ki.

A felfedezés vetülete, hogy a funkcionális MRI használata - az eljárás során az agy bizonyos területeinek aktivitását mérik - befolyásolhatja a mérési eredményt.