Csúnya, vérrel telt plakkok: a Kaposi-szarkóma

Nevét első leírójáról kapta a herpeszvírus-fertőzés okozta, bőrtumorokkal járó daganat. Bárkinél kialakulhat. Mit kell tudni róla?

Csúnya betegség, mely a végstádiumban levő AIDS-betegekre is jellemző, de alapvetően bárkinél létrejöhet. A Kaposi-szarkóma a Humán Herpesz Vírus 8 herpeszvírus fertőzése által okozott, rosszindulatú, ér eredetű daganat, melyet bőrtumorok jellemeznek. A daganat a bőr ereit bélelő laphámsejtekből alakul ki.

Első leírója Kaposi Mór bécsi, magyar származású bőrgyógyász volt, róla kapta a nevét a daganatos megbetegedés. 1862-ben írt először a tünetekről.

A betegség a bőrön és a nyálkahártyákon alakul ki: kékes, lilás, barnás foltok jönnek létre az arcon, a szájban, a légutakban, a genitáliák környékén, de az emésztő traktusban is. A Kaposi szarkóma következtében a hajszálerek és az őket bélelő kötőszöveti sejtek elburjánzanak. Miközben nő a tumor, üregeket, alagutakat alkot. Ezek vérrel telnek, így alakul ki a furcsa szín. A csúnya foltokból később plakk lesz, majd úgynevezett nodulus, a sejtek kis aggregációja.

A Kaposi Mór által leírt tünetek a daganatos betegség klasszikus típusába tartoznak. Ő idősebb férfiaknál figyelte meg a kézen és lábon kialakuló, csúnya, fájdalmas csomókat. A Kaposi-szarkóma lefolyása azonban lassú volt, a betegek akár 10 évig is éltek a daganat kialakulásának kezdetétől számítva. Ez a típus ritka, és az idős férfiakat érinti. Az afrikai típus a sötét bőrű, fiatal afrikai férfiakra jellemző és a gyerekekre. A harmadik típus azoknál fordul elő, akik szervátültetésen estek át, és legyengült az immunrendszerük. A már fent említett, AIDS-hez köthető típus az utolsó.

A betegség lefolyása

A Kaposi-szarkóma első stádiumában a beteg bőrén vörös foltok jelentkeznek. Tágult véredények alkotják őket, szabálytalan alakban. Amikor plakká válik, élénkebb lesz a színe és kiemelkedik a bőrből. A bőrelváltozásokból csomók lesznek. A daganatos betegség második stádiumában elterjednek az elváltozások, és már nemcsak egy régióban jelennek meg: egy anatómiai régión belül több mint tíz alakulhat ki. A Kaposi-szarkóma harmadik stádiuma már a tüdőt, a nyirokcsomókat, a gyomor- és béltraktust is érinti, majd a negyedik stádiumban létrejön a zsigerek és a bőr daganatos beszűrődése. A betegség legsúlyosabb szövődménye a daganatszövetből jövő vérzés, amely halált okozhat.

Kezelés

Mivel a betegség lassú lefolyású, valójában tüneti kezelése van. A felszínes bőrelváltozásokat még lehet megfagyasztani. Sejtpusztulást idéznek elő, a szövetsérülések elhalványodnak, lelapulnak. A sugárkezelést is végeznek, de csak jól hozzáférhető és térszűkítő folyamatok esetén. A szájüreg és garat elváltozásainál alkalmazhatnak lézersebészeti módszereket is.

Ha a Kaposi-szarkóma előrehaladottabb, bevethetik az érképződést gátló kezelést. Citosztatikumokat is alkalmaznak - a sejtek osztódását gátló, rákellenes anyag - de csak óvatosan, mert tovább gyengülhet a beteg immunrendszere. AIDS-es betegeknél is igyekeznek kezelni a daganatos betegséget, de ettől még nem fog tovább élni a beteg. Azt az agresszív formát, mely szintén az AIDS-hez társul, kemoterápiával is kezelik.

A beteg esélyei jók a gyógyulásra, ha a Kaposi-szarkóma klasszikus formájáról van szó. Ez nem érinti a belső szerveket, zsigereket. Más esetekben azonban - ezek az úgynevezett endémiás és immunszupresszióval járó formák - rosszabbak az életkilátások, mert gyorsan elterjed a betegség és a belső szerveket is érinti.