Az őseink az ölés miatt álltak lábra?

Egy új tanulmány talán segíthet megérteni, hogy az előemberek miért kezdek el két lábon járni, és felegyenesedve harcolni.

A két lábon járás képessége talán éppen azért fejlődött ki az embereknél, mert ez hozzásegítette a férfiakat a hatékonyabb harcoláshoz, állítja egy új tanulmány. A Utahi Egyetem kutatói egy boxzsák belsejébe épített érzékelő segítségével azt vizsgálták, hogy a profi ökölvívók és egyéb harcművészeti sportolók milyen erővel tudják megütni a zsákot négy különböző irányból: szemből, oldalról, alulról, illetve felülről. A férfiak először álló pozícióból ütöttek, majd négykézlábra ereszkedve megismételték az ütést.

A kutatók megállapították, hogy a résztvevők álló pozícióban erősebben ütöttek, mint négykézláb, továbbá az is világossá vált, hogy a felülről lefelé irányuló ütés erősebbnek bizonyult a szemből, oldalról, vagy alulról indított ütéseknél. Az eredményekből arra lehet következtetni, hogy a magas, álló helyzetű férfi helyzeti előnybe kerül az alacsonyabbakkal szemben a harcok során.

Ez magyarázatot jelenthet arra a kérdésre, hogy az ősember miért kezdett el két lábon, felegyenesedve járni, illetve, hogy a nők miért vonzódnak jobban a magasabb férfiakhoz, mondta David Carrier, biológia professzor, a tanulmány egyik szerzője.

Az emberi evolúció korai szakaszában egy ilyen magasságból fakadó helyzeti előny óriási lehetőségeket adott az élelmiszer megszerzéséhez, a párválasztáshoz és a megszerzett javak megvédéséhez. Emiatt a magasabb férfit választó nők túlélési esélyei is jócskán megnövekedtek, magyarázta Carrier professzor. A tanulmányt a PLoS One című folyóiratban publikálták.