Kínzunk, nem kínzunk...

Az ENSZ a következőképpen definiálja a kínzás fogalmát: „súlyos fizikai vagy mentális fájdalom vagy szenvedés okozása”. De vajon mi számít súlyosnak?

A Pszichológiatudományi Egyesület Psycological Science című folyóiratában publikált tanulmány szerint az igazságszolgáltatás nem tudja megállapítani például egy rendőrségi kihallgatási módszerről, hogy az kínzásnak minősül-e, vagy sem, ugyanis akik nem érzik át a fájdalom és a szenvedés mértékét, azok általában alábecsülik azt.

A tanulmányból kiderül, hogy a kínzás számos eleme a hatályos törvények szerint nem minősül kínzásnak, mondta Loran F. Nodgren, a Northwestern Egyetem Kellog Üzleti Iskolájának munkatársa. A tanulmány másik két szerzője Mary-Hunter Morris, a Harvardi Jogi Iskola képviselője és George Loewenstein, a Carnigie Mellon Egyetem munkatársa.

A kutatók a Bush kormányzat idején történt kihallgatási technikákkal kapcsolatos visszaélések miatt kezdtek el foglalkozni a témával. A bíróságokon és a médiában egyaránt azt hangoztatták, hogy a felvételeken látott fiziológiai és fizikai szenvedést okozó kihallgatási technikák nem minősülnek kínzásnak. A tanulmány szerzői az „empátia hiánya” elnevezésű pszichológiai jelenség tökéletes példáját vélték felfedezni az esetekkel kapcsolatban.

A valamilyen érzelmi állapotban lévő emberek - legyen az éhség, harag, vagy fájdalom - nem képesek magukat beleélni egy másfajta érzelmi állapotba. „Ha például valakinek melege van, az nem tudja elképzelni, hogy milyen rossz érzés fázni, kipihenten nem tudjuk átérezni, hogy milyen szörnyű a kialvatlanság” - magyarázta Loewenstein.

Az empátia hiányát különféle kísérletekkel próbálták demonstrálni a kutatók, három kihallgatási technikára koncentrálva: a magánzárkára, az alvásmegvonásra és az extrém hidegre. A szociális elszigeteltséget úgy demonstrálták, hogy néhány résztvevőt kizártak egy online labdajátékból, az alvásmegvonást 3-4 óráig tartó éjszakai előadásokkal érzékeltették, a hideget pedig úgy szimulálták, hogy a résztvevők egyik kezét jéghideg, a másikat pedig szobahőmérsékletű vízbe lógatták.

Ezt követően a résztvevőket megkérték, hogy osztályozzák a kihallgatási módszereket attól függően, hogy mennyire gondolták súlyosnak a fájdalom mértékét, illetve mennyire tartották etikusnak a módszert. Azok a résztvevők, akik valóban enyhe fizikai fájdalmat élet át, sokkal súlyosabbnak és erkölcsileg sokkal kevésbé elfogadhatónak minősítették a kihallgatási technikákat, mint a kontrollcsoport tagjai.