Mi is az az exorexia?

Fogyni vágyóknak gyakran tanácsolt bűvös recept a dupla annyi mozgás, feleannyi evés mellett. Mi történik akkor, ha eltúlozzuk az arányokat? Mi van, ha az edzés válik az élet értelmévé, az egyént meghatározó tevékenységgé?

Az edzőteremben töltött órák száma folyamatosan növekszik. Az evés viszont lassan kiszorul a mindennapokból, ugyanis a jóllakottság érzése hatalmas bűntudattal párosul. Azoknak, akik a fasírozott és a sült krumpli elfogyasztása után óriási súlyfelesleget éreznek magukon, a gyors súlycsökkentés egyetlen reménye az azonnali zsírégetés.

A fitneszőrület hatalmába kerítette az egész világot. Élj egészségesen, mozogj sokat! Ezzel találjuk szembe magunkat bármerre is nézünk. Talán nem is lenne semmi gond, ha közben nem éreztetné velünk a bennünket körülvevő mindenség, hogy itt-ott bizony megbújnak rajtunk a kilók. Beköszöntött a nyár, és szép lassan kikerülnek a bikinis modellek óriásplakátjai a város minden pontjára.

Észrevétlenül ivódik belénk a gondolat: még mindig nem elég formás a popsim, ha leülök megjelenik az úszógumi a pocakomon, ez ellen pedig tennem kell valamit. Lehet, hogy nem elég a heti két edzés? Lehet este elég volna egy szem alma is? Esetleg mindkettő? Ha ismerős érzés fogott el, akkor állj meg egy pillanatra, mert komolyabbra fordulhat a helyezet, mint ahogy azt gondolnád!

A mozgásraa szervezetnek szüksége van. Tudjuk ezt mindannyian az általános iskolás - néhányunk számára végtelen hosszúnak tűnő - tesiórák óta. Kutatások igazolják, hogy az egészség megőrzéséhez a szellemi és a fizikai kimerültségre egyaránt szükség van. Ilyen esetekben a pihenés alatt, amikor a test regenerálódik, sokkal jobban felfrissülünk.

Természetesen az is nagyon helyes dolog, ha megtanulunk odafigyelni, mit mikor eszünk. A probléma akkor jelentkezik, ha az inga túlságosan kileng az egyik, vagy a másik oldalra.

Különösen veszélyes ez a betegség, mivel az "áldozatai" meg vannak róla győződve, hogy mennyire egészséges életvitelt folytatnak. A környezetük sem kezd gyanakodni, hiszen nem evészavar okozza a problémát, mivel a legtöbb esetben az étkezések nem maradnak el, legalábbis a kezdetekben. Csupán a kívülállók számára nem érzékelhető bűntudat jelenik meg.

A betegség oka, leggyakrabban az önbizalomhiányra vezethető vissza. A fájdalmas és eltúlzott edzések egyfajta bizonyítási kényszert jelentenek, közben pedig teljesen kizárják a külvilágot, és azzal együtt az onnan származó problémákat is. Az edzésbe menekülés során egyre durvább próbatételekkel akarják legyőzni önmagukat. Egy idő után pedig a csalódás elkerülhetetlen.

Az exorexiában szenvedőknek tehát orvosi segítségre van szükségük, hogy ismét megtanulják hol húzható meg a határvonal az egészséges edzés és a mozgásmánia között.