"Az Alföldön, így a Kiskunságban is ritka, védett pécsvidéki aszatokat számláltak kollégáink Bácsszentgyörgyön" - írta nemrégiben saját oldalán a Kiskunsági Nemzeti Park.
Ez valószínűleg annak a ténynek is köszönhető, hogy korábban nem történt teljes felmérés ezen a területen, de ettől függetlenül a most regisztrált 2150 tő az alig 30 hektár kiterjedésű legelőn elég jelentősnek mondható. Olyannyira, hogy a faj legnagyobb Duna-Tisza közi populációja itt található, ami nagy felelősséget ró a helyi közösségre, gyepgazdálkodókra is.
De mi is az az aszat?
Az aszat (Cirsium) a fészkesvirágzatúak (Asterales) közé sorolt őszirózsafélék (Asteraceae) családjának egyik nemzetsége mintegy 120 fajjal. Neve ógörög eredetű, eredetileg „tüskés növényt" jelölt. Tarackos gyökerük akár három méter mélyen is húzódik a talajban, ezért nehezen irtható . Joggal merül fel a kérdés, hogy akkor miért is védett növény.
Az alapvetően löszgyepekhez kötődő pécsvidéki aszat (Cirsium boujartii) jól tűri a legeltetést, hiszen a szárán, levelein és a fészekvirágzatán is szúrósságuk miatt a legelő állatok nem kedvelnek - ezért tudott fennmaradni természetes állapotában, más, védett növényritkaságokkal együtt - derül ki nemzeti park híréből.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.