A koronavírus sok ember utazási terveit felborítja. Ennek kapcsán mi is írtunk arról, hogy hogyan döntsük el, útnak indulunk-e, és mire érdemes figyelni, hogyha útra kelünk. A járvány terjedését valós idejű térképen is nyomon követhetjük, ha pedig a várható tendenciákra vagyunk kíváncsiak, a matematikai modellezés lehet segítségünkre.
Ebben pedig élen jár a Szegedi Tudományegyetem Bolyai Intézetének Alkalmazott és Numerikus Matematika Tanszékén tíz éve működő járványmodellező csoport, mely számos, fertőző betegség terjedésével foglalkozott már az influenztól kezdve a malárián, a Zika és Ebola víruson, bárányhimlőn, a kéknyelv-betegségen, a kanyarón, a polión, a kullancs-encephalitisen, a HiB-en és a diftérián át a szamárköhögésig. A Röst Gergely vezetésével működő kutatócsoport év elejétől foglalkozik a koronavírus modellezésével is.
Olyan kockázati elemzést végeztek, amivel a koronavírus járvány kitörésének a valószínűségét határozták meg a Kínán kívüli országokban.
A modellből korábban többek között az is kiderült, hogy Irán valószínűleg alábecsülte fertőzöttjeinek számát, mert mint Röst Gergely a New Scientistnek elmondta, egy országban 1600 és 2400 közötti fertőzésszámnak kell lennie ahhoz, hogy két fertőzött utazó kerüljön ki a lakosságból.
A három fázisból álló modell alapján megmondható, hogy mekkora a járvány kitörésének valószínűsége, és milyen óvintézkedések fékezhetik meg a vírus terjedését.
A modell első szakaszában egy transzmissziós modellt illesztettek a korábbi adatokra, és ezt alkalmazták az összes kínai eset számának becslésére. A második részben ezt az esetszámot egy individuális alapú, globális mobilitási modellben használják, ami a légiforgalmi és egyéb utazási adatokon alapul, és ad egy valószínűségi eloszlást arról, hogy a kínai esetek mekkora része fog külföldre utazni és melyik országban hányan jelennek meg, figyelembe véve az életbe lépett utazási megszorításokat és a reptéri szűréseket is.
A modell harmadik fázisa egy ún. elágazó sztochasztikus folyamat, amelynek segítségével leírható a betegség terjedése a célországban a kezdeti időszakban, és a behurcolt esetek számából és a sajátos helyi paraméterekből kiszámítható egy járvány kitörésének valószínűsége.
A három különböző modell integrálásával kapott eredmények azt mutatják, hogy a Kínával kevésbé szoros összeköttetésben álló, de viszonylag magas helyi reprodukciós számmal (az a szám, ahány további embernek tovább adja a vírust egy fertőzött) rendelkező országokban elsősorban a beérkező utazók szűrésével, valamint a közlekedési kapcsolatok csökkentésével mérsékelhető a járványkitörés kockázata.
A Kínával szoros összeköttetésben álló, de alacsonyabb helyi reprodukciós számmal rendelkező országokban a helyi reprodukciós szám további csökkentése a leginkább hatékony intézkedés. A két paraméter szempontjából közepes országokban mindezen intézkedések kombinálásával érhető el a legjobb eredmény.
A modell segítségével ázsiai, amerikai és európai országok csoportjait is összehasonlították a kockázatok szempontjából,
elemzésükből pedig az derült ki, hogy Magyarország a viszonylag kicsi kockázatú országok közé tartozik.
