Nyomozzunk együtt a Vajdahunyad várában!

A kiállítás tulajdonképpen egy nagy teremben kiterített rejtvényújság. Rengeteg optikai illúzió, eldugott képrészletek megkeresése, olykor egy-egy csalafintább megoldás tükrökkel vagy hanghatásokkal.

A kerettörténet (egy cirkuszból elrabolt csacsi kiszabadítása a varázsló fogságából) gyakorlatilag felesleges, de mégis ad egy kis ízt az egésznek. Kellőképpen izgalmas, de a legkisebbeknek sem félelmetes.

Hasonlóan a Csodák Palotájához a játékokhoz itt is tartozik fizikai magyarázat, szóval ha csak minden negyedik-ötödik fejtörőnél rögzül a tudományos háttér, már rengeteget tanultak a gyerekek.

Persze felmerül, hogy mi értelme van ezért elmenni egy múzeumba, mikor ugyanezeket a csalafintaságokat egy rakás könyvben vagy akár az interneten is megtalálják a gyerekek. Talán azért, mert nagyjából úgy viszonyul a Varázskastély egy rejtvénykönyvhöz, mint egy fotókiállítás egy fényképalbumhoz.

Vagyis a hely látszólag keveset, valójában rengeteget ad hozzá.

Már a bejáratnál nagyon izgalmas a dolog (nem a hosszú sorra gondolok, hanem, ami utána jön). Mindenki kap egy kipattintható elemekkel teli lapot, nagyítót, meg színes korongokat. Ezek többségének az égvilágon semmi haszna nem lesz a játék során, de még engem is lázba hoztak, nemhogy azt a két negyedikes kislányt, aki velem volt.

Egyébként ők nagyjából a felső határát jelentik a célcsoportnak: teljesen önállóan oldottak meg minden rejtvényt, nekem mindössze annyi feladatom volt, hogy kövessem őket és visszafogjam magam, nehogy belekotyogjak a játékukba. (Elnézve a többi szülőt, sokaknak ez jelentette a legnagyobb kihívást.) Elvileg a nagyobbaknak is érdekes lehetne, de nekik már valószínűleg ciki egy ilyen játéktér.

Az alsó határ talán a nagycsoportos ovisok, nekik persze mesélni kell a történetet, és nem is biztos, hogy az állomások végig lekötik a figyelmüket. Rejtély amúgy, hogy a kiállítás meghirdetésénél miért nem ajánlottak sehol sem korosztályt - én is kicsit félve mentem el a lányokkal, de végül bevált.

A játék lényege, hogy végigjárunk pár city poszterre hajazó, kivilágított táblát, megoldjuk az azokon szereplő feladatokat, és annak alapján megkeressük a következő állomást. Ezeket különböző mintájú szőnyegek jelölik, melyekre akár le is lehet telepedni a fejtöréshez. Számomra egész meglepő módon, a lányoknak ez volt a legizgalmasabb része a játéknak: a mintás szőnyegek vadászata.

Ha végigjártuk az összes állomást és kihajtogattuk a megfelelő korongokat a kartonlapunkból, a végén egy jópofa ajándékot kapunk. Külön jó, hogy ha csak jelképesen is, de továbbvezették a nyomozást a mezőgazdasági kiállításon keresztül, így talán ezen sem rohannak át a látogatók.

Akinek van ideje (az egészre legalább másfél órát érdemes szánni, de nagyon sok játékon kívüli rejtvény is van még, ha valaki belejönne), és maradna még a múzeumban, annak érdemes az emeleten a lovas kiállítást megnéznie. Bár a lovaglásszimulátor le van robbanva, még így is ez a legjobb része az egésznek.

Akit érdekel, a héten még megnézheti a Varázskastélyt. A záró hétvégén - április 30-án és május 1-jén - a nagy érdeklődésre való tekintettel meghosszabbított nyitva tartással, 9:30-tól 17 óráig várják a látogatókat. A jegyárakról itt írtunk.