Kávék borospohárból, Elvis és Alonso bora

A VinCe-szüzességünket már rég elvesztettük; felfedeztünk fiatal borászokat tavaly a budapesti VinCén, és kóstoltunk lelkesen borokat a nyári balatoni rendezvényen. Idén először viszont egy mesterkurzusra is bemerészkedtünk. Ráadásul két kedvencünket kóstolhattuk egyszerre: területszelektált borok és kávéfajták párosítása volt ugyanis a téma a pénteki „Coffee Passion" előadáson, amit André Hoinkis, a Douwe Egberts nemzetközi kávészakértője vezetett. André Brazíliában született, talán már ez is elég lenne hozzá, hogy a kávé a leghétköznapibb dolog legyen számára, de neki már a nagyszülei is ezen a területen dolgoztak, így ő is korán elkezdhetette megtanulni a különböző pörkölések hatását egy csésze fekete ízére.

Magát a természetes ízt olyan fontosnak is tartja, hogy mikor a kóstolón résztvevők a felszolgálóktól tejet és cukrot kértek, az előadását megszakítva magyarázta el, hogy az ízek érvényesülését mennyire rontják ezek a kiegészítők, és miért mondjon le róla most az is, aki egyébként kizárólag lattét fogyaszt.

A pörkölés szerepét az ízben pedig egy etiópiai mosott arabica világosra és sötétre pörkölt változatának összehasonlításával bizonyította. A kávékat borospoharakból kóstoltuk, és meglepődtünk az eredményen: a két pohárban annyira különböző ízvilágú kávét találtunk, hogy könnyedén elhittük volna azt is, hogy két kontinensről származnak, pedig csak a pörkölésük foka különbözött. A világos pörkölés nagyon virágos, nagyon gyümölcsös ízeket vonultatott fel, míg a pár fokkal intenzívebb pörökölésnél a virágos jegyek már teljesen elvesztek, a gyümölcsösségből ugyan maradt valamennyi, de sokkal komolyabb, zamatosabb, és kicsit karamellás lett tőle a kávénk.

A fenti mondatot olvasva beismerjük, hogy a kávé és bor jól összepárosíthatók. Ha gyakorlati szempontok nem is szólnak mellette, a leíró szókészletet illetően tagadhatatlan a hasonlóság: alig telt el egy óra a szkeptikus kezdéshez képest, és már olyan kifejezésekkel dobálóztunk a kávénk kapcsán is, amelyeket eddig legfeljebb borokat kóstolgatva tartottunk indolkoltnak. Vagy akkor sem. Olyannyira, hogy azt, hogy melyik volt a kedvenc kávénk, szinte le sem merjük írni, hiszen a zamatos Monsoon Malabar arabica kávé jelzői között több is modorosblog-esélyes: fás ízek, bőröket idéző aromák, monszun széllel szárított arabica. Kevésbé trubadúrlelkülettel leírva: nagyon jó kávé!

Az Elvis képét a címkéjén viselő borról ugyanezt nem tudjuk elmondani. A hírességekhez kötődő borok közül erre voltunk a legkíváncsibbak, Sofia Coppola és Alonso bora csak később kezdett érdekelni minket, pedig mindkettő sokkal jobb volt, míg az Elvis Cabernet leginkább arra érdemes, hogy „Elvis elhagyja az épületet"!

De végül a Király borának betudjuk azt a felismerést, amit az egész rendezvény legfőbb vonzerejének tartunk: hogy itt könnyen merjük hanyagolni a jól ismert neveket, és kísérletezünk ismeretlen vagy kevésbé ismert tételekkel, hiszen a VinCén egy-két kortynyi kóstolóadagot is tudunk kérni mindenből, nem kell egy-egy decikre elköteleződnünk, ahogy az a legtöbb boros fesztiválon megszoktuk.