A február 27-i anozmia tudatosság nap a szagveszteséget okozó állapotra hívja fel a figyelmet. A szaglás elvesztése, vagy ahogy egyesek nevezik, az orr vaksága napjainkban egyre többeket érint, már csak a koronavírus fertőzés miatt is. És sajnos hosszabb időre is megkeserítheti a mindennapjainkat.
Közeleg a tavasz, amit gyakran már a levegőből érezni. Más illatokat hoz a szél, a földes eső és a bimbózó virágok illatát. De az illatok amiatt is különösen fontosak, mert emlékeket őrzünk általuk, befolyásolják a hangulatunkat, meghozzák az étvágyunkat, de még a szerelembe esésnél, a szexuális vonzalom és az anya-gyermek közötti kötődés kialakulásában is szerepet játszanak. Illatok nélkül üres lenne a világ. Sokak számára az is, róluk és nekik szól ez a nap.
Ahogy idősödünk, úgy az évek előrehaladtával a látásunk, ízlelésünk mellett a szaglásunk is csökken. Ez egy természetes folyamat. Van, amikor viszont nem az. Anozmiának (anosmia az orvosi szaknyelvben) a szaglás teljes, végleges elvesztését nevezzük. Az állapot lehet részleges, ekkor hipozmia a neve. A szaglás megváltozása vagy torz szaglás pedig a parozmia nevet viseli.
Az Anozmia Tudatosság nevű non-profit szervezetet (Anosmia Awareness) és az ehhez kapcsolódó napot 2012-ben Daniel Schein alapította, akit 2007-ben diagnosztizáltak a betegséggel. A nap létrehozásával Schein azt a célt tűzte ki, hogy jobb oktatási lehetőségeket és támogatást nyújtson a szaglászavarban szenvedőknek. Azóta egy nemzetközi eseménnyé nőtte ki magát a mozgalom, amihez ezrek csatlakoztak világszerte, támogatást kapva, s felhívva a figyelmet a betegségre és az ezzel kapcsolatos kutatásokra.
Az anozmia lehet veleszületett és szerzett állapot is, számos oka lehet a kialakulásának. A leggyakoribbak a felső légúti vagy orrüregi orrfertőzések vagy betegségek, illetve daganatos elváltozások. Egy egyszerű megfázás vagy allergia (pollenallergia, allergiás rhinitis) is okozhat átmeneti szagláscsökkenést. Más tényezők azonban okozhatják a szaglás tartós vagy hosszú távú elvesztését is.
A dohányzás, a fejet ért sérülések, orrpolip, orrsövényferdülés, orrmandula-megnagyobbodás, drogfogyasztás (inhalálás útján), fej-nyaki sugárterápia, valamint növényvédőszerek és oldószerek is kiválthatják. A sort még hosszan lehetne folytatni. Sok esetben a szaglás csökkenése, elvesztése előrejelez valamilyen komolyabb betegséget.
Napjainkban azért került sokkal inkább előtérbe, mert a COVID-19 vírusfertőzés miatt kialakult átmeneti, hosszabb, rövidebb ideig tartó szaglásvesztés gyakran az első tünetek egyike az ízvesztés mellett. A pandémia így sokakat rádöbbentett arra, milyen fontos érzékszervünk az orrunk és mennyire nehéz szagok, illatok nélkül élni. A mai napon így lehetőségünk van arra, hogy közelebbről és többet foglalkozzunk ezzel a témával.
A szaglás kis mértékű csökkenése is figyelmeztető jel lehet, az pedig, ha ez a helyzet huzamosabb ideig fennáll, még inkább azt jelezheti, hogy ideje kideríteni az okokat. Nem szabad legyinteni rá, mert komoly betegségeket is előrejelezhet.
Azok számára, akik tartós szaglásvesztéssel élnek, a hatások a mindennapjaikat jelentősen befolyásolják. Mivel nem észlelik például a gázszivárgást vagy a lakásban kialakult füstöt, tüzet, így az otthonaikban is biztonsági kockázatnak vannak kitéve. Nem érzik az ételek illatát, de még az ízeit sem teljesen, mivel a szaglás és az ízlelés is összekapcsolódik. Így egy fontos örömforrástól esnek el.
Komoly problémát jelent, hogy azt sem tudják megállapítani, ha egy étel már romlott, emiatt fogyasztásra alkalmatlan. Az anozmia a felsorolt tényezők miatt összefüggésbe hozható a depresszióval és az életminőség romlásával is.
Mit lehet tenni ellene vagy mit lehet tenni akkor, ha csökkent vagy elveszett a szaglásunk? Jelenleg nincs ismert gyógymód vagy kezelés a veleszületett anozmia kezelésére. Abban az esetben, ha egy átmeneti állapotról van szó, akkor többféle lehetséges terápia közül lehet választani. Ide tartozik például a lokális szteroid- vagy hialuronsav-tartalmú orrspray terápia, az A-vitamint tartalmazó orrcsepp, és az egyre népszerűbb szaglástréning.
Utóbbi arra szolgál, hogy segítse a szaglóhám, szaglópálya regenerációját. Ennek során különféle szagimpulzusokkal (virág-, fűszer-, gyümölcsillatokkal) lehet stimulálni a szaglás érzékelő sejtjeit és a szagló ideget, kvázi gyakorlatoztatni, trenírozni őket. Érdemes kipróbálni intenzívebb, aromásabb fűszereket, ízesítőket is főzés során, ami további ingereket jelent és segítheti a szaglás rendeződését.
Sajnos, nem minden COVID-19-en átesett betegnél tér vissza egyből vagy rövid időn belül a szaglás, előfordul, hogy hetekig, hónapokig is eltarthat ez az állapot. Így számukra biztató lehet, hogy ebben is kaphatnak segítséget az utógondozás során. A Semmelweis Egyetem Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikán működő poszt-COVID Szaglás Ambulancia az ország első szaglásvizsgáló centruma, ahol szaglásvizsgálattal és szaglástréninggel segítenek azoknak, akiknek a koronavírus-fertőzés után több mint három héttel is fennmaradtak a szaglásukat érintő panaszok. A fül-orr-gégészeti szakrendelésről vagy háziorvosi beutalóval érkezhetnek ide a betegek, illetve az egyetem poszt-COVID-ambulanciái is küldhetnek ide érintetteket. Bővebb információkat a Semmelweis.hu oldalán találni.
Ne vegyük tehát magától értetődőnek a szaglást sem, sem a többi érzékszervünket! Ha probléma adódik, és a szaglásunk 3 hét elteltével sem rendeződik, forduljunk orvoshoz! Addig pedig, ha tehetjük, élvezzük az illatokat, és a szagokat is! Ha érezzük őket, akkor sokakhoz képest már szerencsésnek tarthatjuk magunkat.
Források: