Pallagi Ferenc: Tízezer perc

Jól ki volt ez találva, csak közbe jött a valóság, és gellert kaptak a dolgok! Így elmaradt a nemzeti örömtánc a Seuso-kincsek megvétele után, viszont néhány millió magyar tényleg baromi pipa lett az Orbánra.

Pedig düllesztett a miniszterelnök cefetül, amikor világgá kürtölte, hogy „visszaszerezték” a családi ezüstöt, aminek szerinte, feltétlenül itthon a helye, de nem dördült föl a taps. Nem is azért, mert mindenki tudta, hogy a „visszaszerzés” valójában visszavásárlást jelent, hanem azért, mert ez a bejelentés időben túl közel esett ahhoz a hírhez, amely szerint a Kardiológiai Intézetből nyitott mellkassal szállítgatják a betegeket más kórházakba CT és MR vizsgálatokra, mert a szívközpontban nincsenek ilyen műszerek.

Így, egymás mellett, már nem olyan nagy öröm a Seuso-ezüst! Így már elgondolkodik az ember azon, hogy tényleg kötelessége-e Orbánnak megvenni a római étkészletet, ahelyett, hogy CT-t venne oda, ahol emberek életét veszélyezteti ezeknek a műszereknek a hiánya. Közben befutott a hír, hogy meg is halt egy fölvágott mellkassal CT-vizsgálatra mentőztetett kislány. És nem lett vidámabb a hangulat!

Pedig a népek akkor még nem is tudták, hogy a Seuso-buli úgy 12-13 milliárd forintba került, ráadásul ennyiért nem is kapta meg a magyar állam a római csetreszek tulajdonát, csak egyféle bérleti jogot szerzett, ki tudja mennyi időre.

A Seusó-cuccokból is egy újabb, émelyítő propaganda akciót terveztek Orbán kommunikációs sámánjai, mert egyszer már bejött ez a Seusó-varázslat, de nem számoltak a valósággal! Amivel mostanában már soha sem számolnak! A valóság azonban megint benyújtotta a számlát, és szégyenbe lökte Orbánt, meg a sameszait. De ne higgyük, hogy tanulnak ebből. Még ma, új történetből, új hazugságot csinálnak, hogy elfedjék az általuk nagyon utált valóságot!