Pallagi Ferenc: Tízezer perc

Pocsék érzés ma rendőrnek lenni! Nemcsak azoknak, akik közvetlen részesei voltak a választási iroda előtti kopasz akció eltussolásának, hanem minden egyenruhásnak, akiben még van törvénytisztelet.

Mert ilyenkor nem azt mondják, hogy a Kovács ezredes hozta föntről a parancsot, hogy le kell köpnünk a mesterségünk szabályait, aztán a Tóth alosztályvezető dolgozta ki a nyomozási irányokat, majd a Szabó százados írta a megszüntető határozatot: azt mondják, a rendőrök már megint tövig befeküdtek a politikának. Akkor is, ha nem önként és dalolva, hiszen a kisrendőr nem is tudja, hogy mit miért kell úgy, ahogy azt elrendelték, a magasabb sarzsik meg évtizedek óta ezt csinálják, minden kormány alatt. Ez a kopaszügy azért az átlagon felüli ronda munka!

Úgy írták meg a megszüntető végzést, hogy egyetlen lényegi kérdést sem tettek föl: ki küldte oda a kopaszokat, milyen kapcsolatuk volt a bérenc polgármesternével, ki vezényelte az akciót, ki adta a kezükbe ugyanazt az előre megírt szöveget? Ráadásul a bíróság hónapokkal később hozta azt az ítéletét, amelyet, a múltba visszavetítve, a megszüntetés ürügyéül használtak a zsaruk. És bűncselekmény hiányában! Vérlázító! Mert ez már nem egy kicsi tévedés, egy félresiklott jogértelmezés, hanem szándékos hazudozás, hamisítás.

Ez azért már az a pont, amikor meg kell gondolni, hogy lehet-e még valaki egyszerre rendes ember és rendőr, vagy ügyész! Ez a kérdés ugyanis minden rendszerben kötelezően felteendő, és vannak helyzetek, amikor nemet kell rá mondani. Ez a helyzet ilyen! Még akkor is, ha minden korban, minden kormány alatt volt és lesz elég rendőr, ügyész, bíró, és közhivatalnok. Csak bizonyos korokban tudjuk, hogy akik ott vannak, azok nem a törvényt és a tisztességet választották. És akkor úgyis beszélünk velük és róluk!