Tízezer perc: Pallagi Ferenc véleménye

A mikrofont tartó, programozott nemzeti dadogó félórán át kontrázott, hogy Orbán vérengző migráncsokkal riogassa a hallgatókat, de meg sem kérdezte, mit szól a Főnök ahhoz, hogy az általa meggyalázott Alkotmánybíróság ítéletben mondta ki: ezentúl hivatalosan is két féle magyar van!

A becsületes határon túli, aki nem csal, ha levélben szavaz a magyar választásokon, és a gazember Londonban, Berlinben lakó, aki csalna, ha levélben szavazhatna. Az ostoba és vérlázítóan cinikus ítélet még egy kérdést sem ért a kormány dadogó, hebegő rádiójában. Vajon miért?

És illetetlen maradt a sztrájkoló tanárok ügye is! Helyette arról merengett Orbán, hogy bizony erre a területre kevés a pénz, és óvatosan kell bánni a béremelésekkel. A mikrofonba kapaszkodó, a magyar nyelvvel irgalmatlan, de reménytelen küzdelmet vívó nemzeti hölgy nem merte felvetni, hogy ha nem költene Orbán több tízmilliárdot hivatalának a Várba költöztetésére, rögtön lenne pénz az oktatásra. Vajon miért nem?

Arról sem hallottunk kérdést, hogy miért tűri a kormány, hogy a kórházainkban rakásra haljanak meg az emberek a kosz miatt, a fertőtlenítési szabályok elhanyagolása, az elavult felszereltség és a pénz hiányában fellépő fertőzésekben.

Arról sem kérdezte a mikrofon kétségbeesett hordozója a Főnököt, hogy miért nem áldoz be két stadiont, amelyeknek az árából megmenthetné több ezer ember életét. Mert ugye, a stadionok a mi egészségünkért épülnek, meg azért, hogy legyen önbecsülésünk, hiszen az jó a húsevő baktériumok ellen is.
Így hülyít azzal, amit mond, és azzal, amiről nem kérdez a Nemzet Rádiója! Úgy kell nekünk!