»Gyerekkorunk óta rajtunk, mint a bélyeg: súlyosabb a tankönyvekkel, mint egy aranyozott szobor.«
Hát persze hogy hátizsák. XXI. századunk jelképe.
Gyerekkorunk óta rajtunk, mint a bélyeg: súlyosabb a tankönyvekkel, mint egy aranyozott szobor. Felnőttségünkre pedig a hátunkra nő. Korán indulunk otthonról, estig meló, mint a csiga, hátunkon hordjuk a házunkat, benne a váltás ruhát, fésűt. Nincs pénz kajáldára, ebben visszük a reggelit, ebédet, uzsonnát.
A buszon nem férünk el tőlük, morgunk. Ez lóg kormányfőnk vállán, s mi is ilyennel szállunk fel a repülőre. A nyaralópoggyász a gazdagok luxusa, melózni utazunk külföldre, a 20 kilós szabványbőröndbe jóformán csak az overall fér, kis kolbásznak, Túró Rudinak ott a hátizsák.
Hát persze hogy művészetünk megbecsülésének jelképét is hátizsákban hozzuk haza Los Angelesből. A bőröndbe nem tesszük be, félünk mások gondjára, becsületére bízni, csak az a biztos, ami velünk van, az a tuti vagyonunk, ami a hátunkon elfér, amivel el tudunk menekülni...
Igen, így a miénk ez az Oscar, tatyóstul.
