„A térdügyek ma nagyon zűrösek. 497 nap a várakozási idő.”
Jóska a megye III-ban játszott, nem futott már sokat, úgy 100– 150 métert meccsenként, de ahogy mondani szokták: szeme van a labdáinak. Közel a negyvenhez már mindkét térdét műtötték porccal és keresztszalag-szakadással is, régi motoros volt térdműtétügyben. Egyik reggel csak az asszony tudta kihúzni az ágyból… Irány a doktor, régi jó barát, pillanatok alatt rendbe hoz – gondolta, miközben a rendelő felé battyogott. A doktor elvégzett néhány mozdulatot, aztán barátság ide, haverság oda, kimondta a végítéletet:
– Ebből megint műtét lesz… De ide már protézis kell…
– Mikor tudod megcsinálni? – kérdezett vissza a középpályás.
– Nézzük csak, nézzük… – morgott a bajusza alatt a doktor. A térdügyek ma nagyon zűrösek. 497 nap a várakozási idő.
– 497 nap? Az majdnem másfél év.
– Annyi az, Jóska, itt áll a papíron… Belevágjunk?
– Kösz, de nem – mondta, és elindult hazafelé. A kocsmába még beugrott egy sörre.
– 497 nap... – mondta néhány ott poharazgatónak. Nem részletezte, tudta, a faluban úgyis gyorsan terjednek a hírek. Elindult hazafelé, hogy megmondja az asszonynak: befejezte a futballt…
