Tízezer perc: Pallagi Ferenc véleménye

Elegük lett a tanároknak, fellázadtak! A miskolci Hermann Ottó Gimnázium tanári kara után egyre több pedagógus vállalja nevével a tiltakozás cseppet sem veszélytelen útját. Több mint ezren írták már alá a nevelők megnyomorítása, az iskolai munka ellehetetlenítése és a gyerekek elbutítása ellen fellépő kiáltványt.

A hatalom pedig nem mozdul. Megkérdezett oktatási vezetői a kamerák előtt is cinikus vigyorral térnek ki a válaszadás elől. Mert abban bíznak, hogy ez a balhé is elmúlik, hogy a tanárok csak hőbörögnek kicsit, aztán csend lesz megint. Mert a tanár általában kussol! Az évtizedek óta megalázott, százszorosan kontraszelektált pedagóguskar minden hatalom alatt joggal féltette a kenyerét. A községi mindenesnek, ingyen adminisztrátornak, önkormányzati lakájnak használt oktatók vérlázítóan kicsi fizetésükért, örömet alig kínáló állásukért is rettegni kénytelenek.

A kormány számára pedig nem is a tanárok a fontosak. Őket csak ostoba, akarat nélküli eszközöknek tekinti. A hatalomnak a gyerekeink kellenek! Belőlük akar a tekintély előtt hajbókoló, engedelmes alattvalókat, áhítatos hívőket, alig képzett robotokat nevelni Orbán Viktor. Az persze még az ő undorító céljai felől nézve sem érthető, hogy miként képzeli ezt úgy el, hogy maga ellen fordítja a tanárokat, kivégzi az iskolákat. Lenézik, megvetik a tanárokat, a megtörésükön ügyködnek, de a pedagógus nélküli iskolát ennek ellenére sem találták még fel.

A társadalom többsége mégis közönyösen nézi végig saját gyermekei tanítóinak tönkretételét, de ami ennél is ijesztőbb, gyermekei alattvalóvá nevelését, jövőjének elrablását is. Ha nincs társadalmi szolidaritás, elbuknak a tanárok, ha elbuknak a tanárok, elvész fiaink, lányaink szabadsága, emberi élete is! Nekünk meg az égő szégyen, és az örök felelősség marad!