Tízezer perc: Pallagi Ferenc véleménye

Nagyon szereti a családot a kormány. Mama, papa, gyerekek, nagyszülők, nagybácsik, unokatestvérek, tantikák együtt alkotják a társadalom alapkövét. A propagandában! Ha szociális gondoskodásról vagy a jogról van szó, netalán pénzről, már nem is szeretik annyira a családot, és leszűkítik a lehető legkisebbre.

A most sunyin átnyomott új közbeszerzési törvényben már csak mama, papa és a velük egy fedél alatt élő gyerekek alkotják a családot. Aki ezen kívül van, az nyugodtan pályázhat az adófizetők pénzére, az nyugodtan megnyerheti a sógor, a koma, a nagybácsi vagy akár az apuka által vezetett minisztérium vagy önkormányzat jól fizető megbízását.

Ha a nagyi nálunk lakik, nem pályázhat, ha külön él, akkor bátran. Ha a gyerek még otthon lakik, tilos, de ha a maga lábára állt, már mindent szabad, a külön élő gyerek férje meg szinte már nem is rokon. Emlékeznek még a Torgyán menyeként a Malév-vezetésbe bebulizott Hingyi Beatrixra, aki egy „valóságos légügyi dinasztiából” jött? És Orbán vejére, a sok kis villanykörtével? Na, most majd törvényesen jön sok ilyen!

Mindezt csak azért, hogy ne legyünk igazságtalanok! Mert az nagyon csúnya lenne ám, ha a sógort meg a vejünket kizárnánk a magyar vállalkozói köröket eltartó, vég nélkül fejhető, állami tőgyeken zajló tivornyából.
Pedig az maga a korrupció legfőbb forrása, hogy a magyar kis-, közepes és nagyvállalkozók túlnyomó többségének legtöbb bevétele az adócsalásból és a túlárazott, rossz minőségben teljesített, mutyista alapokon elosztott állami megrendelésekből származik.

Ha ehhez még egy ilyen közbeszerzési törvény is párosul, akkor az már maga a pokol fekete bugyra. Persze nem újdonság, csak mellbevágó az a cinikus és pofátlan nyíltság, ahogy mindezt az arcunkba tolják. Tehetik, már mindent szabad nekik!