Tízezer perc: Pallagi Ferenc véleménye

Van az úgy, hogy egy titkos­szolgálat mellényúl, és nagy igyekezetében olyanokat tartóztat le, akiket nem kellene. Olyan is van, hogy egy túlbuzgó besúgó ártatlanokat dob fel, mert áhítja a plecsnit, esetleg karácsony előtt pénzre van szüksége.

Még az is belefér, hogy vérfürdők és robbantások idején nincs idő ellenőrizni minden fülest, és ráugranak a kommandósok néhány habókos fiatalra, akik az erdő avarjából kapargatnak ki rozsdás fegyvereket. Nagyobb cégek is jártak már így, nem csak a magyar Terrorelhárító Kisszínház társulata, de baj ilyesmiből nem szokott lenni.

Kivéve, ha a hülyeséget a pofázás vétségével tetézik a felsült falusi Rambók! Mert akkor jobb helyeken a Főnök nagyon mérges lesz, és fejek potyognak. Kivéve persze Trafikországban, ahol a Főnök egykori utánfutója, nevezett Hajdu, azt csinál, amit akar. Ha akarja, körbenyilatkozza a tévéket, és a lyukra futást eladja hőstettként, lebőgött csapatát terrorelhárítóként, és ettől sem lesz semmi baja.

Nevezett Hajdu, számottevő intellektuális korlátozottsága ellenére, azt azért mindig tudja, hogy a Főnök mikor mit nyom. Most például nagyon megy odafönt ez a nemzetkö­zi migránsterrorizmus. Nevezett Hajdu meg majd megvész, hogy szállítson legalább egy nemzetközi terroristát. Felvidéki habókos vagy iszlám robbantó, az végül is mindegy, hiszen mind a kettő nem­zetközi.

A Főnök a terroristákra gerjed, nevezett Hajdu meg a mikrofonra, és ebből van a baj. Nem azért röhög az ország most a falusi Rambókon és Hajdún, mert mellényúltak, ilyen mással is megesik, hanem azért, mert nevezett Hajdu nem bírt a vérével, és ostobán körbefecsegte a vi­lágot. Magát már nem tudta nevetségesebbé tenni, de a Főnököt kínos helyzetbe hozta.

Biztos, hogy minden szin­ten működik Rambóéknál a pszichológiai alkalmassági vizsga?