A gyermek elvesztése a szülő számára egész életében feldolgozhatatlan marad. Személyes kis tárgyait, játékait, fényképeit megőrzi, de ezek egyre fojtogatóbbá teszik a betölthetetlen űrt.
Kétségbeesetten szorítja magához a ruháját, ami még őrzi az illatát. Még mielőtt az idő örökre elszívná…
Ehhez fogható tragédia, állapot, valóban nincs. A balatonfüredi gázolás esete pedig különösen fájdalmas. István a 9 éves Edinát gyászolja.
A kislány 13 esztendôs nővére maradandó sérülésekkel ugyan, de él. Az apa azóta is látja a városban a sofőrt, aki a halálos kereszteződésben elcsapta a lányokat. Füred nem nagy város, a találkozás elkerülhetetlen. De a nő István szerint ilyenkor nem tud a szemébe nézni. A nő, aki maga is édesanya.
A sors június 13-án mindkét család életét átírta. Istvántól elvett egy kislányt, akitől pedig elvette a jövőt. És kétségtelen: a volán mögött ülő asszony addigi élete is megszűnt akkor és ott. Hogy démonok vagy angyalok vezetik tovább a két családot útjukon, hogy a fájdalom vagy a remény lesz erősebb, az idő eldönti.
Most egy dologra van szüksége mindkettejüknek: erőre. Rengeteg erőre.
