Tízezer perc: Pallagi Ferenc véleménye

Az autó­sztrádáinkon menekülő családok gyalogolnak, a Keleti pályaudvar lezárva, megszűnt a vonatközlekedés nyugati irányba. A menekültek nyomásától fuldoklik München, megteltek az osztrák befogadóállomások, leállították a vasúti forgalmat Dánia és Németország között.

Németország nyugati részén vannak, akik szeretettel üdvözlik a bevándorlókat, a keletin meg hetente gyújtják fel az őket befogadó házakat.

Merkel még mindig ragaszkodik a lehetetlenhez: minden nyomorultat be kell fogadni, és ugyanakkor be kell tartani a nemzetközi egyezményeket is. Juncker Brüsszel nevében egy olyan tervezetet mutatott be, amelyet az unió több tagországa már előre leszavazott. Orbán mellé álltak az elutasításban a visegrádi országok, de egyre több támogatást kap nyugatról is.

Viszont az történik, amit a menekülők akarnak. Orbán bejelentette, hogy lesz kerítés, ott nem törnek át. Kerítés még nincs, ami van, azon meg áttörnek. Azt is mondta, hogy nem lesz buszoztatás, főleg meg vonat Németországba, aztán jöttek a buszok, mentek a vonatok. Elrendelte, hogy le kell terelni az autósztrá­dákról a menekülőket, akik persze most is ott baktatnak.

Orbán ragaszkodik ahhoz, hogy mindenkit regisztráljanak, a menekülők meg ragaszkodnak ahhoz, hogy nem regisztrálnak. A nemzetközi hisztéria ellenére sem kétséges, hogy a magyar kormány jó ügyet képvisel a menekültkérdésben, de rossz módszerekkel, még rosszabb kommunikációval meg egy görcsölésre hajlamos, mindent túlhajtó, akarnok főnökkel. Nekünk ezt dobta a gép!