Az Anna and the Barbies énekesnője akkora indulatot váltott ki véleményével, hogy végül a Facebookján fakadt ki, és kért segítséget.
Vannak emberek, akik szemtől szemben fenyegetőznek, vannak, akiknél egyik pillanatról a másikra szakad el a cérna – mert nem tudnak uralkodni az érzelmeiken –, és vannak, akik hátulról támadnak, úgy, hogy a végén nem lehet kideríteni, hogy ők álltak egy-egy élethelyzet rosszabbodása, egy szerencsétlenség, vagy bármilyen más Rossz mögött.
Emberi jellemek, helyzetek, gondolkodásmódok, kultúrák, érzések, sorsok között vajon meg lehet-e, érdemes-e megtalálni az arany középutat bármilyen olyan kérdésben, ahol érdekek sérülnek, s ami mindig valakinek a malmára hajtja a vizet, hogy az egymásnak feszülő tömegek közül néhányan megvilágosodjanak, hogy mi van, ha nem is úgy vannak a dolgok, ahogy tudtuk, ha úgy mondjuk el a véleményünket, hogy nem látjuk a teljes helyzetet, ha félinformációkból következtetünk. Valamint, mi van, ha jól látjuk a helyzetet, és inkább csendben maradunk? Én ki sem látszom a kérdésrengeteg mögül, úgyhogy inkább kérdezek tovább, hátha megtalálom a választ.
