Stadler amúgy azt mondja, minden gondja az akasztói stadionépítéssel kezdődött, az hozta rá a bajt! Akár üzenetnek is felfoghatjuk. Felcsútra címezve...
Sörözés közben még ma is mesélnek a birkapörköltes, piálós akasztói Stadler-bulikról, ahol azt beszélik, hivatásos hölgyek is felsorakoztak a VIP-vendégek szórakoztatására.
Megfordult ott mindenki. Politikus, üzletember, újságíró. Két pofára ették a pörit, aztán pedig áldoztak a kéj oltárán. Sokan voltak, Józsi bácsi kezét szorongatták, a vállát veregették, és mindent megígértek a juhásznak.
Lehetőséget, kapcsolatot, jó kis cikket. Stadler pedig csak mosolygott, mert legbelül talán már tudta, a stadion, a focicsapat, a csillogás, minden csak időleges, hamarosan összeomlik az egész illúzió, kattan a bilincs, mert a pörköltet zabáló, hivatásosokkal hempergő befolyásosok majd tesznek rá, ha nem lesz pörkölt meg kurva.
Stadler magára maradt. A halál is megérintette, de dolgozik benne az életösztön. A pörköltes csapat felé sem néz, csak az édesanyja maradt neki, a talpnyaló brigád már réges-régen más hátsót nyal nagy lendülettel.
Stadler amúgy azt mondja, minden gondja az akasztói stadionépítéssel kezdődött, az hozta rá a bajt! Akár üzenetnek is felfoghatjuk. Felcsútra címezve...
