Tízezer perc: Pallagi Ferenc véleménye

Ha Ön újra csak az Orbán-tévét látta, természetesen nem értesülhetett arról, hogy miniszterelnökünk újabb megaláztatásokat volt kénytelen elszenvedni, ezúttal Putyin pesti látogatása, majd az ezt magyarázó varsói utazása során. A királyi propaganda szerint ez persze diadal volt, sőt Orbán nemcsak részese a világpolitika nagy történéseinek, de mindjárt az irányítója is.

Mindennek a valósághoz semmi köze. Orbán felrúgta azt az európai országvezetők eddig betartott hallgatólagos megállapodását, hogy saját országában senki sem fogadja Putyint.

Miközben Vezérünk itthon eljátszotta, hogy már megint megmentette a ma­gya­ro­kat, hogy a Putyinhoz dörgölőzés nélkül Mari néni már holnap sem tudna pa­szulyt főzni, mert nem lenne gázunk, eljátszotta a lengye­lek és a balti országok bizalmát is.

Pedig igaza van Orbánnak abban, hogy Európa töredezett, és az oroszokkal való viszonyról is sokféle álláspontot képvisel. Még abban is, hogy az USA világpolitikai érdekei nem mindenben azonosak Európáéval. És Oroszország nélkül valóban nincs hatékony politika, de ez csak a történet egyik fele!

A másik, hogy felsorakozott a világ két táborban, és mindenki tartozik valamelyikhez: vagy érdekből, vagy értékalapon. És persze közben mindenki belepisil a medencébe, de nem a trambulinról! Orbán nem hiszi, hogy nekünk is tartoznunk kell valahová, különben bukunk.

Azon persze érdemes agyalni, hogy a reménybeli győztes vagy a jó eséllyel vesztes oldalon állunk-e, de libikókázni a kettő között sokáig nem lehet. Már most sem!

Ahányszor a magyar történelemben megpróbáltuk a hintapolitikát, Fráter Györgytől a Kállay-kormányig, mindig randa bukás lett a vége. Orbán a XX. századi román és olasz mintákat másolja, de most más a világ, mások a körülmények.

Drága és fájdalmas kísérlet ez nekünk.