A Charlie Hebdo megalázta, provokálta a vallási fanatikusokat. A szatirikus lap szerint a Mohamed-prófétát gyalázó karikatúrák csak válaszok voltak a vallási elfogultságra. Szerintük ez belefért a sajtószabadságba. Szerdán brutális és véres „helyreigazítási kérelmet” kaptak.
A karikatúrákat nézem. Tényleg bántóak. Akkor sem esne jól, ha Jézust, Mózest vagy éppen Buddhát ábrázolnák így. De nem gyilkolnék le brutális kegyetlenséggel tizenkét embert fényes nappal, Párizs belvárosában. Az iszlám szélsőségesek nem pereltek, hanem halomra lőtték a szerkesztőség tagjait. Irtózatos, aránytalan válasz. A Charlie Hebdóval leszámoltak. A cselekedetre nincs mentség.
De miről tehetett az a szerencsétlen, életéért könyörgő, földön fekvő sérült rendőr, akit közvetlen közelről lőttek fejbe? Talán még az újságról sem hallott. A karikatúrákról és Mohamedről sem. Reggel felkelt, ivott egy kávét, elbúcsúzott a családjától, kora délutánra pedig mindenki azt nézte sokkos állapotban, hogy fejbe lövik egy kalasnyikovval. A családja, a rokonai, a barátai, a fél világ.
Ő mi is lehettünk volna. És ez a legrémisztőbb ebben a véres szerdában...
Kapcsolódó cikkünket itt olvashatja.
