Vajna Timi nagy előrelépést tett azzal, hogy képes volt megbocsátani az őt megerőszakoló Damu Rolandnak, a fájdalom azonban, amit a férfi okozott, sosem fog elmúlni.
Ha megbocsátunk valakinek egy ellenünk elkövetett sérelmet, nem a sértővel tesszük a legnagyobb jót, hanem saját magunkkal. Ha nem ragaszkodunk görcsösen a harag mérgező érzéséhez, a legnagyobb felszabadulást, megtisztulást mi magunk fogjuk érezni.
Egyszersmind a megbocsátás nem jelenti azt, hogy az ellenünk elkövetett bűn kisebb, kevesebb lesz, vagy felmentést adunk a másiknak tettei következményei alól. Egyszerűen nem vállaljuk tovább az áldozat szerepét, aki a harag hálójában vergődve próbál választ találni a megválaszolhatatlanra, s dühével büntetni az ellene vétkezőt.
Az ő legnagyobb büntetése éppen az lesz, hogy a megbocsátás által az áldozat erősebbé válik, büszkén hagyhatja maga mögött a keserű, önmarcangoló érzést.
Az azonban, hogy megbocsátottunk, nem jelenti azt, hogy már nem fáj az ellenünk elkövetett sérelem. Úgy hiszem, Vajna Timi nagy előrelépést tett azzal, hogy képes volt megbocsátani az őt megerőszakoló Damu Rolandnak, a fájdalom azonban, amit a férfi okozott, sosem fog elmúlni. Mint ahogy a bűn sem, amire egy ország fog emlékezni.
