Miért szakított Liptai Claudia Horváth Ákossal? Nem tudom. Pontosabban az indokot nem ismerem, ami az igazságot hivatott szebb köntösbe bújtatni, de sejtem a valós okot.
Nagy a távolság? Mást várnak az élettől? Nincs közös pont? Nem hiszem. Ezek a mondvacsinált indokok nem léteznek. A legnagyobb fenyegetés egy párkapcsolatra a visszafordíthatatlan, kiábrándító és lehangoló unalom jelenti. Ha nem érdekel a másik. Nem köt le az, amit mond. Teszek rá, mit csinál. Soha nem mondjuk a másiknak: unlak, szivi! Mégis sokszor érezzük, de ezt nehéz bevallani önmagunknak és a másiknak is.
Viszont aki ezt nem teszi, hülye. Nyersen és szívtelenül hangzik, de így van. Akkor is szerethetünk valakit, ha éppenséggel baromira unjuk. Nem létezik elszakíthatatlan kapocs, a szeretet nem láncol össze senkit, nem bilincs. Vegyük magunkat körbe érdekes emberekkel, legyen szó barátságokról vagy párkapcsolatokról.
Nem jó párhuzam, mégis hasonló mechanizmussal működik. Ha unjuk a filmet a tévében, átkapcsolunk egy másik adóra, váltunk. De mi az, amit megunhatunk egy filmben vagy egy pasiban?
A kiszámíthatóságot, ha tudjuk, mi a következő lépés, mi a mozi vége. Nem szeretjük a rossz poénokat, sem a filmvásznon, sem a saját életünk főhősétől. Nem csak a filmben, a saját életünkben is szeretjük a rosszfiúkat.
Rongyossá vált mondat, mégis mindig bebizonyosodik az igaza. És mielőtt elkezdené mindenki utálni a telhetetlen, kalandéhes nőket: a férfiak ugyanígy működnek. Melyik férfi tartja vonzónak a határozatlan, önbizalomhiányos, szürke nőket?
Mindkét fél számára legyen elvárás magával és a másikkal szemben is, hogy vonzó és érdekes maradjon. Az élet tényleg rövid ahhoz, hogy unatkozzunk vagy egymást untassuk. Unatkozni bűn!
