Ha valaki azt mondja nekem egy évvel ezelőtt, hogy bármiről el tudok beszélgetni egy olyan fiúval, aki matekból nem tudott leérettségizni, viszont minden, amit egy év alatt láttam belőle, az annyi, hogy a hímtagját pörgeti, hát biztosan kinevetem az illetőt.
Mi közöm nekem egy alpári bunkóhoz? Miről tudok beszélgetni valakivel, aki harsány és magamutogató, akit csak az evés, az ivás és a szaporodás érdekel? Semmi közünk egymáshoz!
Szerdán reggel a ValóVilág-villában jártam. Az RTL Klub sajtótájékoztatón jelentette be, hogy vasárnap indul a VV új szériája, és ez alkalomból interjút lehetett készíteni a volt játékosokkal. Láttam Bécit és a húgát, Gigit, ott volt a nagyszájú Viki és a szépséges Dorka is, de nekem Aurelio kellett. Gondoltam, szembeállok vele, és ő ösztönösen úgy fog viselkedni, ahogy én azt az előítéleteim miatt elvárom. Egy bunkó lesz.
De nem úgy alakult a dolog, ahogy gondoltam. Egy fess, meglepően magas és sármos srác libbent elém, majd azonnal megjegyezte, hogy ismer engem, hiszen a beköltözése előtt beszélgettünk. Elmondta, hogy milyen ruhában voltam, sőt a csevegésünk minden apró részletéről beszámolt. Kérdést sem kellett feltennem neki, közölte, hogy azért kapott műsorvezetői állást, mert bár nincs végzettsége, nagyon jó a beszélőkéje, és egyébként is szeretik az emberek. Azért szeretik, mert természetes, és mert nem akar másnak látszani, mint aki.
Alig jutottam levegőhöz a meglepetéstől. Ott állt az az utálatos fiú, akinek a szemébe nézve kellett rádöbbennem, hogy mennyi érzés, értelem és jó szándék van benne. Nem könnyű, de ha képes az ember a „helikopterezéstől” elvonatkoztatni, kellemes találkozásban lehet része ezzel a szimpatikus bunkóval.
