Tízezer perc: Pallagi Ferenc véleménye

Orbán Viktor a múlt héten még komolyan vette az amerikaiak figyelmeztetését, a héten már hülyének tetteti magát, és papírfecnikről meg viccről beszél. A kettő között annyi történt, hogy Vida Ildikó, a NAV vezetője szénné égette magát ostoba szerepléseivel a nyilvánosság előtt. Minden eddiginél szélesebb lett a Magyarország körüli nemzetközi botrány, és jó pár ezer ember kiment az utcára tüntetni Vida és Orbán ellen.

Orbán közben vendégül látta és körbenyalogatta a mindenhol máshol megvetett azerbajdzsáni diktátort. A jövő hétre Moszkvába küldte zseniális külügyminiszterét, Szijjártó Pétert. Orbán úgy tesz, mintha nem értené, mekkora bajban van! Az amerikaiak nem fognak megállni, újabb és újabb kellemetlenségeket okoznak a magyar vezetésnek. És Orbán csak a hazai térfélre, a saját híveinek beszél, mintha elhihetné, hogy szavainak a külföld előtt is van értékük.

A közmédia eközben tel­jesen megvadult: olyan USA-ellenes kampányba kezdett, amit az ötvenes évek rákosista sajtója is irigykedve nézne. A kampány szóhasználata, érvkészlete nem is nagyon különbözik azoknak az időknek a beszédmódjától. Halálos komolysággal adnak elő olyan összeesküvés-elméleteket, amelyekről Gerő Ernő is csak pironkodva szólt volna, és a nyilvánosság elé ráncigálnak minden futóbolondot a nemzetközi politikából, aki hajlandó Amerika ellen és ­Orbán mellett megszólalni.

Ez már a hazai közvélemény egy részének is sok! Sorra mennek az utcára azok is, akik tegnap még a Fideszre szavaztak, és egyre aktívabban lép fel az eddig nem politizáló középosztály.

Orbánnak ettől még nincs vége, de elvesztette kapcsolatát a valósággal, tehát megkezdte politikai haldoklását. Igaz, ez még eltarthat nyolc-tíz évig, és addig mindennap kicsit rosszabb lesz itt valami, de most már legalább az út kezd kirajzolódni.