Tömegek vándorolnak Angliába. Van, aki szerint kalandvágyból, de én személyesen csak olyanokat ismerek, akik a jobb megélhetés reményében hagynak itt csapot-papot, családot, házat, barátokat, emlékeket, vagyis mindent, ami fontos nekik.
Csak azért indulnak útnak, hogy pár év leforgása alatt annyit keressenek, mint itthon évtizedek alatt sem. Megértem őket. Mi, akik itthon maradtunk, pontosan tudjuk, mennyire nehéz az élet. Pláne, ha mondjuk nővérként vagy pedagógusként dolgozik az ember, jó esetben havi nettó hatvan-hetvenezer forintért.
De ne legyenek illúzióink, azért kint sincs kolbászból a kerítés, nem mindenkinek jön be az ottani munka. Egy friss hír szerint egy magyar óvónő nem tudott megélni a skóciai fizetéséből, ezért végső elkeseredésében prostituáltnak állt. Lebukott, megbüntették, és most a fél világ rajta csámcsog. Őszintén sajnálom őt.
Mert kinek a szégyene, ha egy óvónő kurvának áll? Talán az övé? Nem. Azé a rendszeré, amelyik képtelen kellő tisztelettel és anyagi megbecsüléssel fordulni azok felé, akiknek a gondoskodására bízza a jövő nemzedékét.
