Ha egyedül vagy, senki horkolását nem kell hallgatni, és bűntudatod sincs, ha cipőt vásárolsz. De utóbbi egy normális párkapcsolatban sem okozhat gondot, nem?
Nem ciki
A szingliség régebben bélyeg volt az ember homlokán. Talán ma is az, mégis elfogadottabb, ha egy nő vagy egy férfi egyedül is jól érzi magát, és az életben megáll a saját lábán. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy az egyedüllét minden pillanatát élvezem – vannak érzelmi hullámvölgyek –, de egy biztos: akkor és oda megyek, ahová szeretnék.
Senki nem követeli otthon a vacsorát, viszont bármikor igent mondhatok egy randira, amin gyertyafény mellett falatozhatok, majd addig folytatódhat az éjszaka, amíg én akarom. Jó érzés udvaroltatni magamnak, de mindig én irányítok. A szingliség mellett szól az is, hogy senki horkolását, kritikáit nem kell meghallgatnom, hiszen nem kell belenéznem abba a tükörbe, amit egy párkapcsolatban mindig az ember elé tartanak. Ez sem mellékes – ugye, hölgyeim?
Párban
Legutóbb egy nívós női magazinban olvastam, hogy azért is jó a szingliknek, mert nincs bűntudatuk ruha-, cipő- vagy éppen ékszervásárláskor. Jelentem, nekem a párkapcsolatomban sem okoz gondot, hogy betévedjek egy üzletbe és lelkiismeret-furdalás nélkül meglepjem magam gardróbom új tagjával.
Többet ér egy finom vacsora vagy egy szombat délutáni séta a párunkkal, melyeket azonban egyik bevásárlóközpontban sem lehet beszerezni. Lehet csoportos randikra járni, folyton csak önmagunkkal foglalkozni, de akármennyire is menő XXI. században szinglinek lenni, az ember társas lény, és a függetlenség és a szabadság örömét is jó néha megosztani a párunkkal – a ruhák helyett.
