Sokak szemében a nemi erőszak még ma is férfivirtus. Istenem, hát a kelleténél jobban kérette magát a nő. Csakis ez a fajta gondolkodás magyarázhatja, hogy bár ismerték K. S. Szilárd előéletét, mégis elhívták a gólyatáborba. Ha tolvaj vagy kötekedő, verekedős alak lett volna, már rég kiakolbólítják. De hogy a nőkkel akadt gondja? Kinek nem?
S megannyi tévhit is tapad a nemi erőszakhoz: bizonyára az áldozat kellette magát, kihívóan viselkedett, öltözködött, és különben is, egy férfi egy nővel nem bír el, csak ha az is akarja. Különösen fájó, hogy e tévhiteknek ezúttal éppen egy másik nő adott hangot.
Az embert az állattól többek közt a szexualitása különbözteti meg. Az, hogy a szex nem pusztán a fajfenntartó ösztön kiélése, de férfi és nő szabad akaratából történő egyesülés, örömforrás. A szabad akarat végig fontos: ha bármelyik fél az utolsó pillanatban mond nemet, az nemet jelent, mindegy, előtte mi történt.
Egy nemzetközi erőszakellenes ifjúsági szervezet egy játék során megtapasztaltatja a résztvevőkkel, milyen két vállra fektetve kiszolgáltatottnak lenni. Az egyik lány mesélte nekem: addig a pillanatig ő is azt hitte, nem válhat erőszak áldozatává, egyetlen férfi nem bírna el vele. Most már tudja, hogy van az a helyzet. S akkor még nem beszéltünk a halálfélelemről, amit fojtogatás közben él át az áldozat, és a lelki terrorról.
A szexuális erőszaktevő iszonyú károkat tesz áldozata testében-lelkében. Elrabolja tőle a gyönyört, a biztonságérzetet, az önmagába vetett hitét, a büszkeségét, a tisztaságát. Meg nem történtté tenni ezt többé nem lehet.
Lengyelországban kasztrálják a pedofilokat. Ezt érdemlik a visszaeső nemi erőszaktevők is. Ha aljas késztetéseiknek képtelenek parancsolni, másként nem védhetők meg a következő potenciális áldozatok.
