Nem vagyok egy félős típus, de most rossz érzésem van.
Itt van ugyebár ez a rohadt Ebola. Annyi azért mindenkinek átment, hogy aki elkapja, az szinte biztos, hogy meg is hal, tegyük hozzá, iszonyú kínok között. A gyengébb idegzetűek éppen ezért semmiképpen se keressenek rá ebolás betegek képeire, elég az a hír is, hogy Németországban ebolagyanúval kezelnek egy férfit, aki Sierra Leonéból Párizs érintésével érkezett Hamburgba, majd jelentkezett a hatóságoknál magas lázzal és hányingerrel. Róla kiderült, hogy nem az, de rögtön jött a bukaresti eset híre...
Éppen ezért vasárnap megpróbáltuk elérni az ÁNTSZ ebolaszakértőjét. A telefonszámát tudó első számú sajtószóvivő a szabadságát tölti (hurrá, nyaralunk!), így a helyetteséhez passzolt minket. Ő viszont közölte, a nagy tudású szakember két hétig a sajtóval foglalkozott, most pihen, így esze ágában sincs megadni a mobilszámát, s különben is, hívjuk őket munkaidőben! Pont.
A Budapest Airport szóvivőjével jobban jártunk. Tőle csupán annyit akartunk megkérdezni, nem lenne-e célszerű hőérzékelő kamerákat felszerelni Ferihegyen – teszem hozzá, a madárinfluenza-járvány idején volt ilyen –, hátha ki lehetne szűrni egy erre tévedt ebolást. A szóvivő időt kért, mivel a házi kedvencét vitte kutyaiskolába (akinek van kutyája, megérti, tényleg fontosabb, mint egy halálos járvány), de aztán visszahívott minket. Tényleg. Sőt, a hőkamerás kérdésre is választ adott: ha az egészségügyi hatóságok elrendelik, ők bizony kiteszik a hőkamerákat. Amúgy nem. Magyarán, ha szerencsénk van, nem jön Budapestre várost nézni egy lappangó ebolás.
De most komolyan: álljon már ki valaki, és nyugtasson meg minket!
Munkaidőben.
Munkaidőn kívül.
Most!
