Itt van ugyebár ez a rohadt Ebola. Annyi azért mindenkinek átment, hogy aki elkapja, az szinte biztos, hogy meg is hal, tegyük hozzá, iszonyú kínok között. A gyengébb idegzetűek éppen ezért semmiképpen se keressenek rá ebolás betegek képeire, elég az a hír is, hogy Németországban ebolagyanúval kezelnek egy férfit, aki Sierra Leonéból Párizs érintésével érkezett Hamburgba, majd jelentkezett a hatóságoknál magas lázzal és hányingerrel. Róla kiderült, hogy nem az, de rögtön jött a bukaresti eset híre...
Éppen ezért vasárnap megpróbáltuk elérni az ÁNTSZ ebolaszakértőjét. A telefonszámát tudó első számú sajtószóvivő a szabadságát tölti (hurrá, nyaralunk!), így a helyetteséhez passzolt minket. Ő viszont közölte, a nagy tudású szakember két hétig a sajtóval foglalkozott, most pihen, így esze ágában sincs megadni a mobilszámát, s különben is, hívjuk őket munkaidőben! Pont.
A Budapest Airport szóvivőjével jobban jártunk. Tőle csupán annyit akartunk megkérdezni, nem lenne-e célszerű hőérzékelő kamerákat felszerelni Ferihegyen – teszem hozzá, a madárinfluenza-járvány idején volt ilyen –, hátha ki lehetne szűrni egy erre tévedt ebolást. A szóvivő időt kért, mivel a házi kedvencét vitte kutyaiskolába (akinek van kutyája, megérti, tényleg fontosabb, mint egy halálos járvány), de aztán visszahívott minket. Tényleg. Sőt, a hőkamerás kérdésre is választ adott: ha az egészségügyi hatóságok elrendelik, ők bizony kiteszik a hőkamerákat. Amúgy nem. Magyarán, ha szerencsénk van, nem jön Budapestre várost nézni egy lappangó ebolás.
De most komolyan: álljon már ki valaki, és nyugtasson meg minket!
Munkaidőben.
Munkaidőn kívül.
Most!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.