Tízezer perc: Pallagi Ferenc véleménye

A liberális demokráciát húsz év kemény, de lankadatlan munkájával gyilkolta meg a teljes magyar politikai elit, jobb- és baloldal karöltve. Akkor kezdődött, amikor Antall József napi politikai céljai miatt hagyta, hogy Csurka büntetlenül támadja a demokratikus intézményeket, mondván, az csak az ő írói munkásságának része.

Folytatta Horn, amikor meggyengítette az összeférhetetlenségi törvényt, és lehetővé tette, hogy a polgármesterek is képviselők lehessenek. Így érdekkijáró piaccá züllesztette a parlamentet. És sorban minden további kormány: Orbán, aki soha sem legyőzendő ellenfélnek, de mindig is megsemmisítendő ellenségnek tekintette a túloldalt.

És Medgyessy, aki úgy szabadult a Nemzeti Bank akkori elnökétől, hogy felpumpálta a jegybanki tanácsot saját kádereivel, és Gyurcsány, aki hol levitte az áfát, hol visszaemelte, mert úgy látta jónak.

Omladozott ez a magyar liberális demokrácia huszonöt évig. Aki tehette, rúgott egyet bele, miközben mindig csak az ellenoldal értelmisége sikoltozott. Orbán csalódott a konszenzusra épülő, súlyokat és ellensúlyokat mozgató demokráciában, miközben ő volt az, aki kitért minden konszenzus elől, aki megfúrt minden egyezséget, bármilyen borzasztó árat fizetett is érte az ország, mert ő megsemmisíteni, nem legyőzni akarta az ellenfelét.

Most sem a demokráciát siratják a még sírók, hanem azt, hogy éppen nem az övéik tiporgatják az eszményeket. És méltán pusztult el az a demokrácia, mert soha nem álltak mögötte azt megvédeni is kész demokraták. Egyik oldalról sem.