Jó dolog ez a telekocsi, spórol az ember, és mint olvasom, szerencsés esetben akár szerelemre is lobbanhat. Ideje lenne tehát, hogy az állam is felkarolja.
Néhány hete az Egyesült Államokban jártam (eddig magánügy), ahol szintén van telekocsi. Colorado államban az autópályák gyors sávját csak azok használhatják, akik nem egyedül gubbasztanak a kocsiban. A szabály egyszerű: ha egyedül vagy az autóban, araszolj csak a reggeli és a délutáni dugóban, ha viszont másokat is viszel, tiéd a világ.
És a törvénytisztelő amerikaiak (ez nem gúny) be is tartják a szabályt. Jobbára. Egy-két kamionos ugyanis bepróbálkozott, felfújható próbababát ültettek az anyósülésbe (tudják, amelyiknek furcsán nagy kerek szája van…), a rendőrök meg bevették a trükköt. Egy ideig. Mint kiderült, volt közöttük magyar származású is, amin aztán cseppet sem csodálkozunk, hiszen nekünk vérünkben van a svindli.
Az Egyesült Államokban amúgy nem azért támogatják a telekocsit, hogy Mike mondjuk spóroljon tizenöt dollárt kétszáz mérföldön, a környezetet kímélnék, de nagyon.
Mindez itthon sem ártana. Más kérdés, hogy Amerikában a nagyvárosoknál négysávos az autópálya, tehát belefér a telekocsis sáv, nem úgy az M7-esen mondjuk péntek délután, amikor kis túlzással Siófokig ér a sor.
Ettől még jó dolog ez a telekocsi, végre egy ötlet, ami nem arról szól, hogy az egyik ember levegye pénzzel a másikat. Támogatni illene, más kérdés, hogy eddig én is csak itt szövegeltem, hiszen stoppost sosem veszek fel, és ha jobban belegondolok, az is nagy szemétség, hogy még sosem hoztam be a munkahelyre azt a kollégát, aki ugyanabban a Pest környéki városban él, mint én, és minden reggel vonattal zötykölődik.
Egyszóval, kedves Lekvár! Jövök neked egy fuvarral!
