Tízezer perc: Pallagi Ferenc vélemenye

Folyik a vita, ki, mikor, mit mondott a cigányokról. A két oldalt hetek óta egybefűző játék, a polgármesterjelöltté lett egykori miskolci rendőrkapitány támogatása vagy elítélése kiszorít mindent a nyilvánosságból. A jobboldal kajánul bujtogat, a hülye baloldaliak meg ugranak, és ordítoznak, hogy különbség, ha a cigánybűnözésről ők beszélnek vagy a Jobbik.

Csak arról nem beszélnek, hogy mi oldaná meg a magyar társadalom, egyszersmind a cigányok problémáit, és mivel lehetne elviselhetővé tenni a cigány–magyar együttélést. Arról sem Gyurcsánynak, sem Orbánnak nincs elképzelése, hogy miként lehetne munkát adni (nem közmunkát!) 400-500 ezer képzetlen, rossz egészségügyi állapotú, motiválatlan cigányembernek. Sokszor olyan helyen, ahol a községben egyetlen fizetett munkahely van, a polgármesteré. Hol adna munkát a szocialista, a fideszes, a jobbikos, a dékás és a többi idióta olyanoknak, akiknek a szomszéd faluig elmenni nincsen pénzük a buszra? Mit kezdenének munkaképes korban lévő falusi cigány és nem cigány asszonyok tömegeivel? Miből lesz annyi bölcsőde, óvoda, hogy elhelyezhessék a gyerekeiket napközben?

Van-e konkrét elképzelésük a kóklereknek arról, hogyan bírnák tanulásra a sok tízezer cigány gyereket, szakmaszerzésre, majd a megszerzett szakképzettséghez honnan adnának munkahelyet, lakást, bejárást? Mit kezdenének a nagyobb városok rozsdaövezeteiben élő, több százezer szakképzetlen, lumpen proliként tengődő magyarral? Mit gyártanának, hová adnák el termékeiket azok a gyárak, amelyek felszívhatnák társadalmunk roncsait?

A szélhámos önjelöltek azért vitáznak a szóhasználatról, mert a lényegről nincsen mondandójuk! Akkor meg miért kell rájuk szavazni?