Vélemény: tízezer perc

Ez az a csoport, amely 25 éve kórusban osztja az észt, miközben nem tanul, nem olvas. Akinek mindenki mucsai, aki nem az ő szája íze szerint szól, közben fogalma sincs, hogyan élnek, minek örülnek, mit nem szeretnek ennek az országnak a lakói. Most sem értik, hogy szavazhattak ilyen sokan Orbánra! Hogy esetleg miattuk is?

Ezek az újságírók, politológusok, színikritikusok, szociológusok, közgazdászok ajnároztak minden baloldali politikust, akin éreztek valami­féle liberális stichet, aki úgy mondta föl a szabadság kátéját, ahogy ők azt elképzelték. Hornt nem, mert túlságosan proli volt, a szocik többségét lenézték, mert buta aparátcsikok, de rajongtak Medgyessyért, mert ő olyan világfi, imádták Gyurcsányt, mert milyen okos, Bajnait, mert milyen szakszerű, Mesterházyt, mert már nem volt más. Aki nem az ő szájukról leste le az igét, azt kíméletlenül a kukába hajították.

És egyszer sem szóltak, hogy ne tovább! Szakértettek, élvezték a népszerűséget, a pénzt, és megmagyaráztak minden képtelenséget. Medgyessy D-209-es igazolványát, az osztogató száz napokat, Gyurcsány kaotikus ámokfutását, az adót fel, adót le. Mindent, bármit, mert tudták, hogy csak addig maradhatnak valakik, amíg nem jön Orbán.

És most sem hiszik, hogy bármi rosszat tettek volna. Azt sem hiszik, hogy ők is a csoport tagjai lennének, így azt sem érzik, hogy most már nekik is el kellene húzni a jó fenébe! El kell tűnni a képernyőről, a lapok hasábjairól, a nagy szakértők összedőlt katedráiról. Persze a politikusokkal együtt! Vége van, elvtársak, vége!