Drága húgom! Életemben először járok itt. A taxis potom pénzért behozott a reptérről. A budai Várban találtam egy jó kis hotelt. Képzeld, az egyik közeli étteremben aprópénzért degeszre ettem magam. Tudnak ezek a magyarok!
Jó a húslevesük, és a töltött káposztájuk után megnyaltam a tíz ujjamat. És képzeld, micsoda bort ajánlottak hozzá! Somlói juhfark vagy mi volt a neve. Tudod, mennyit fizettem? Ki nem találod! Négyezer forintot. Nem egészen 11 font. Hát nem jó kis hely? Másnap gondoltam, befizetek egy városnéző útra.
Megyek a pénztárhoz, azt hittem, rosszul látok. 19 fontért, akarom mondani, 7 ezer forintért kaptam jegyet egy éjszakai és nappali városnéző buszozásra. És ez még semmi! Adtak két hajóútra szóló jegyet is a Dunára, sőt egy órát kerékpározhattam a Margitszigeten. Egyre jobban tetszik ez a Bukarest, vagy Budapest? Mindegy. Lényeg, hogy piszkosul olcsó és gyönyörű.
Hétfőn gondoltam, elmegyek arra a térre, amit valami magyar színésznőről neveztek el. Georg azt mondta, a Keleti pályaudvar után egy megálló a 7-es gyorsjárattal. Bár éhes voltam, itt már valahogy nem akaródzott betérni sehová. Tudod, milyen alakok mászkálnak erre? És nem hiszed el, de mindenki olyan képet vág, mintha citromba harapott volna. Megyek át a téren, több száz méter hosszú sor áll. Gondoltam, ingyen mobilokat osztogatnak, de nem.
Ahogy közelebb értem, azt hittem, kosztümös filmet forgatnak. Mindenki szakadt ruhában álldogált, és a sor elején babfőzeléket pakoltak kis műanyag edényekbe. Megfordultam, és gyors léptekkel indultam vissza a szállodába. Hirtelen egy ütést éreztem, és már csak arra emlékszem, hogy a földön fekszem. Kiraboltak, hugicám!
Ezeket a sorokat már a repülőről írom neked. Párizsba tartok. Nem olcsó, de legalább vidám hely.
Csókol: William.
