Vélemény: tízezer perc

Ötvenmillió forintról beszél, amit azért kapott, hogy visszalépjen egy régebbi választáson, egy hatalmas, készpénzzel megtömött páncélszekrényről, amelyből a kényes operációkat finanszírozta a pártpénztáros, nejlonszatyorról, amelyben hazavitte a lóvét. Csupa roppant kínos részlet arról, hogyan működik a magyar pártrendszer, illetve annak az a része, amely lebukik. Mert a többi párt, amíg jól hazudik, makulátlanul tiszta, erkölcsileg emelkedett.

Még ki sem jöttek a Simon-féle botrányból, már itt a másik. Közben csak szórakoztató közjátékként vetik fel Szekeres Imre igen csinos tihanyi házát, hogy végül is miből építtette azt a jeles politikus, meg már azt is pedzegetik, hogy a Simonnak itthon is lehet némi eldugott pénze. Most már persze végig kell csinálni. Meccs közben nem lehet lesétálni a pályáról, pedig úgy 8-0 környékén már az lenne a legjobb. Kínos a nézőknek, kínos azoknak, akik a pályán vannak.

Itt marad nekünk viszont ez az ellenzéki romhalmaz a következő négy évre is. Ott lesz Mesterházy, Gyurcsány, Bajnai, meg azok, akik most körülöttük ólálkodnak. És a vereség után majd megint azt mondják, hogy megújultak. Úgy, mint az elmúlt négy évben?! Elfoglalják a helyet azok elől, akik valódi ellenzék lehetnének. Illetve ez így nem igaz, mert akik itt valamikor valódi ellenzék lehetnek, még talán maguk sem tudják, hogy egyszer majd politizálni fognak.

Egy velejéig rothadt politikai elitünk van, amelynek egyik fele most érdemtelenül és arcátlanul évtizedekre bebetonozódik, miközben a másik fele lassan, de milyen lassan, elenyészik. Mögöttük ott vicsorog a Jobbik ronda pofája, de azt az alakulatot, amely egy normális országot hozhat, még nem látni sehol!