Vélemény: Tízezer perc

Emlékszem, 25 éve a vértelen váltásnak az volt az ára, hogy a győztesek lemondtak a régi rendszer képviselőinek üldözéséről. Ám soha senki sem mondhatott le az igazságszolgáltatásról! Még akkor sem, ha a szennyesüket takargatni akaró gyáva pártok a szégyenletes ügynök-ügybe fullasztottak minden igazságtételi szándékot. Ebben, az első négy évben, sajnos éppen a rendszerváltó pártok jártak élen!

Az, hogy pont Biszku, ez az egykor rettegett vezető, aki mára 90 fölötti trottyos vénember kerül most a bíró széke elé, inkább véletlen, mint az igazságosztó tudatosság következménye. Véletlenül ő ma az egyetlen, aki él, kitart eszméi mellett, és nem paktált le az új urak egyik csoportjával sem. Három vádpontot szegezett ellene az ügyész, de közülük csak egy lényeges. Azért érdemes végigvinni az eljárást, s ez az emberiség elleni bűntett. Az 1956-ot követő salgótarjáni és a budapesti sortüzek alapozzák meg ezeket a vádakat.

Ha ezt nem tudják bizonyítani, ha ebből kicsúszik bárhogyan is Biszku, akkor az egész eljárással több kárt okoznak, mint ha el sem kezdték volna. Ha ezt sikerül ráverni, akkor lesz egy újabb, megkerülhetetlen figyelmeztetés minden jövendő gazembernek, hogy nem lehet büntetlenül egyetlen eszme, vagy rendszer nevében sem embereket legyilkoltatni. Sem csendőrnek, sem nácinak, sem kommunistának.

Akkor megéri, hogy szembesüljünk a múltunkkal: hátha lesz egy-két ember, aki a maga felelősségét is újragondolja.