Vélemény: Tízezer perc

Megújult, kibővült, átadták, felújították, hazahozták! Kampány van, a kormány tagjai és a kormányzó pártok főnökei nyakig vannak a betakarításban! Nincs az a néma hant vagy gördülő kő, félig kész csővezeték, sehová nem vezető útdarab, amit manapság egy kormánypárti politikus föl ne avatna!

Mindegy, milyen áron, de eredményesnek, és tettre késznek kell mutatkozni. És a Fidesz, a maga mércéje szerint, valóban tudja sorolni, hogy mi mindent ért el az elmúlt négy évben. Ezt kiűzte, azt legyőzte, amazt csökkentette, szabadságharcolt és ellenállt, munkát adott és megmentett, mikor mire volt szükség. Mára ebből, hála Orbán fantasztikus mesélőképességének és a kampányguruk szorgalmának, kerek egész történet lett. Mese a csődben lévő országról, amit átvettek, a külföld fenekedéséről, a gaz bankokról és a sötét Brüsszelről, meg a bátrakról, akik mertek, az egységről, ami töretlen, összeesküvésekről, az ármányról, míg megérkeztünk a nem is remélt, boldog jövőbe, ami már a mi jelenünk.

És ez egy hihető történet mindazoknak, akik hinni akarnak! Van benne erő, tartás, hit és közösség. Minden, amit ebben az országban milliók hallani akarnak, továbbá az is, amitől milliók kapnak hideglelést! És ezzel a mesével nem szegezett szembe senki egy legalább ennyire hihető és lelkesítő történetet. A Nagy Mesélő ma egyedül uralja az színpadot. És be is söpri megérdemelt pályabérét!

Megnyeri a választásokat a régi kormány egy olyan országban, amelyben az emberek több mint ötven százaléka kormányváltást akart, még a választások előtt három héttel is.

És jön majd az új mese az egységről, ami soha sem volt, és folytatódik az életünk úgy, hogy az országlakók fele örül, bár nem biztos, hogy jól is érzi magát, fele pedig minden eddiginél elviselhetetlenebbnek tartja azt, ami történt.