Nevetségesnek tartom ezt a felmérést! Mit állít kedves Blanka? Hogy csak az divatos, aki méregdrága ruhákban jár?
Az már slampos, aki nem feszít falatnyi miniszoknyákban az irodában vagy nem botladozik tűsarkakon? Én sosem öltözködnék úgy, ahogy a divatszakemberek előírják. Hiszen az ember csak akkor lehet igazán boldog, ha jól érzi magát a bőrében. Ez nem a drága ruhákon és cipőkön múlik. Az egyik kedves barátnőm Indiában vette ruháinak és ékszereinek zömét – fillérekért.
Nagyon színes egyéniség. Másik barátnőmnek előírják a munkahelyén, hogy csak kosztümökben járhat. De amint találkozunk, tornacipőben és farmerben másszuk a hegyeket. Ne másokat utánozzunk, találjuk meg a saját egyéniségünket!
Turkálók
Miközben az ország jobban teljesít, több mint hárommillió ember él szegénységben – derült ki tegnap egy ombudsmani jelentésből. Ennek a hírnek valószínűleg lehet némi köze ahhoz a felméréshez, hogy a magyarok Európa legslamposabban öltözködő nemzete. Amikor megjön a fizetés, először kaját vesz a magyar, a többit meg feladja a postán.
Ruhára, cipőre nem igazán jut. A kaja a legfontosabb, mert legalább lakjunk jól, ha már másra nem futja. A hatalom meg azt látja: jé, ennyi embert hizlalt fel az általunk megteremtett jólét. Hogy topisak, az nem számít, hisz száz kiló felett az ember amúgy is azt vesz fel, ami rámegy, és nem azt, ami jól is áll. Hogy jobban teljesít-e az ország, mint négy évvel ezelőtt, azt nem tudom, de azt igen, hogy a turkálók igen.
