Vélemény: tízezer perc

Nem, nem azon akadok fenn, hogy Orbán a nyilvánosság előtt már megint a profitot nem termelő energiaszektor szükségességéről, sőt egész Európában való elterjesztéséről beszélt. Ezt érteni ugyan még mindig nem értem, és úgy látom ostobaságnak, ahogyan van, de az a pökhendi magabiztosság, az a kérlelhetetlen következetesség, amivel Orbán ezt nyomja, sőt a világ elé, mint egyetlen követhető példát állítja, igazán megdöbbentő!

Hallgatva a miniszterelnököt a rádióban, kétségek ébredtek bennem azt illetően, hogy miféle viszonyban van ez az ember a valósággal. Vajon képes józan elemzésre, a tények számbavételére, az okok és okozatok megkülönböztetésére, vagy már csak saját belső világát vetíti ki környezetére? Hogy miféle hatások lökik maguk előtt, azt is megtapasztalhattuk: az ott lévő rádiósnak eszébe nem jutott kérdezni vagy közbevetni.

Véletlenül sem tette föl azt a nagyon is kézenfekvő kérdést, hogy ugyan miért tenne bárki is pénzt egy olyan üzletbe, amelyikről előre megmondják, hogy nem hoz hasznot. És vajon a profit nélküli magyar állami energiaszektor miből keresi meg majd az Északi-tengeren vagy Pakisztánban az új kőolajmezőket, tárja fel százmilliárdokért, épít hozzájuk csővezetékeket, tankhajókikötőket, stb.

Miből finanszírozzák a kutatásokat, amelyek a jövő energiaforrásait keresi? Szóval, lett volna mit kérdezni, csak nem volt ott senki, aki kérdez. Vagy azért, mert csak ostobákat engednek Orbán közelébe, vagy csak gyávákat. Egyik rosszabb, mint a másik. Így persze könnyű elhinni, hogy az ő főnöki fejéből ragyog fel a szivárvány!

Évezredes, unalmas képlet, unalmas szereplőkkel. Csak az kár, hogy a mi életünk is. Úgy kell nekünk! Legközelebb jobban megválogatjuk majd, hogy hová születünk.