Vélemény: Tízezer perc

A Simon Gábor 240 milliója nem magában álló jelenség! Az is lehet, hogy nem is az ő pénze, hanem a bűnös pártfinanszírozás véletlenül napvilágra került egyik mocska. Talán nem véletlen, hogy a szocialisták most mind úgy bánnak a Simonnal, mint aki hirtelen valami súlyos betegséget kapott. Senki sem küldi el a francba, nem ugrik neki, hogy szétverte az alig pislákoló győzelmi reményeket. 

Ő meg azt mondja, hogy gondatlan volt, és szinte véletlen, hogy nem írta be a 240 milliót a vagyonbevallásába. Mert nem jutott eszébe, hogy van ott az a kis lóvé? Nem jutott eszébe öt éven át egyszer sem? Na, ne vicceljünk! Persze, Simon is egy volt azok közül, akik leszedhették a sápot bármiről, mint ahogy a mostaniak is.

Nem kétlem, hogy a jobb-simonok is külföldön dekkoltatják a lopott pénzt. Csakhogy a jobb- és bal-simonok olyan országot teremtettek itt közösen húsz év alatt, amelyben mindegyik lop, és aki lebukik, az szív, aki meg nem bukik le, az ítélkezik. Most a bal-simonok szívnak, a jobb oldali tolvajok meg ítélkeznek. Mert a bal-simonok ahhoz is hülyék, hogy rendesen ellopjanak valamit.

A hazai „burzsoázia” csak az állami pénzek leszívására képes. Mindegy melyik oldalhoz nyúlunk, a felszín alatt ott a rothadás. Üvölt a főszoci, hogy Viktor eladta Putyinnak Paksot, máris kiderül róla, hogy cége hatmilliárdot keresett Pakson. Megszólal Fletó, hogy hazaárulás, kiderül róla, hogy az ő cége is keresett Pakson. Mindegy mennyit, mivel, jogosan-e, mire kidumálja, már régen lement a választás.

Már ha választás ez, ezek között!